Sok ismerősöm fél a kelt tésztáktól, mert úgy gondolja, az macerás, dagasztani kell és várni, amíg megkel a tészta, de közben is lehet mindenfélét csinálni és nem is tart olyan sokáig. A dagasztás pedig szintén nem annyira nehéz, ráadásként ha valaki már beszerzett a főző-sütő műsorokban látott konyhai robotgépcsodák valamelyikéből, már a kezét sem kell féltse attól, hogy netán bedagad.
Nekem még csak a kezem adatott meg ezen munkafázishoz, de nagymamámtól azt tanultam, hogy addig kell dagasztani a kelt tésztát, amíg le nem jön a tészta a kezünkről és ha nem több kilónyi liszttel álltunk neki a sütésnek, akkor ez sem tart olyan sokáig. Így készült el az utóbbi két hétben egy narancsos koszorú és drága nagymamámtól örökölt meggyes kelt receptje, ami a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb édességét jelenti.
Mindkét tésztánál ugyanazt a régi tésztareceptet használtam:
0,5kg liszt,
2dl langyos tej – ehhez kiskanálnyi cukor,
egy csomag élesztő,
egy tojás,
kb. 10 dkg margarin,
egy sütőpor,
2 evőkanál cukor.
A narancsosnál hozzáadtam egy kis vanília kivonatot, reszelt narancshéjat (én már a sütéshez kész narancshéjat veszem a boltban, mivel nem mindig tudok olyan narancsot találni, aminek nyugodt szívvel tenném a héját bármibe is) és egy kis dobozkányi kandírozott narancshéjat. A meggyeshez pedig szükségünk lesz egy kis meggybefőttre és darált dióra.
Először a langyos tejbe teszem a kiskanálnyi cukrot és az élesztőt, majd megvárom, míg felfut. Ezalatt a lisztet összekeverem a sütőporral és a cukorral, egy kis mélyedést csinálok, beleteszem a tojást és a felmelegített margarint. Majd amikor az élesztő felfutott, hozzáadom azt is és összegyúrom a tésztát – amíg le nem jön a kezemről a tészta. Utána letakarom és meleg helyen hagyom, hogy megnőjön – kb. a duplájára. Ez az alaptészta. A narancsosnál a tésztához hozzáadtam a narancshéjakat, a vanília kivonatot is és úgy gyúrtam össze a tésztát.
Miután megkelt, margarinnak vagy vajjal kikent és liszttel megszórt formába teszem. A narancsosnál egy kuglófsütőt használtam és a tésztából és rudat formáztam, amit körbetekertem benne, majd megkentem tojással és már mehetett is a sütőbe. A meggyesnél kinyújtottam és a tepsibe raktam – lehet csak kézzel is belenyomkodni a tepsibe –, majd megkentem tojással és rászórtam meggyet, arra pedig a darált diót és egy kis cukrot is.
Mindkettőt 170-175°C-os sütőben kb. egy órát sütöttem, de inkább azt mondanám, amíg szép barna nem lett a teteje mindkettőnek. A meggyes kelt családom nagy kedvence, és mint kiderült az én lovagias Hercegem is nagyon szereti, így néhányszor elkészül. Télen is szeretjük, de nyáron friss meggyből is nagyon finom és igazán jól lehet csomagolni – felvágjuk kockákra, így gyerekkoromban is sokszor kaptam uzsonnára, de a strandra is jutott belőle.
Rószegh Lili