Az Ágostonrendi templom (Augustinerkirche) nemcsak arról híres, hogy a 17. és 19. század között összesen 54 Habsburg szívét helyezték el az ún. szívkriptában, hanem arról is, hogy 1854-ben itt házasodott össze I. Ferenc József osztrák császár és magyar király az ő imádott Sissijével. A Hofburg közelében lévő Demel cukrászda hajdanán a császári és királyi udvar cukrászdája volt - ezt a rangot máig őrzi nevében, K. u. K. Hofzuckerbäcker -, ibolyafagylaltját Sissi is imádta. A Demelen kívül számos üzlet hirdeti cégérében még ma is, hogy az udvar beszállítója volt, például a Lobmeyr üvegáru áruház vagy a Scheer cipőbolt, ahol máig kézzel készítik a cipőket.
Bécs számos programot és lehetőséget kínál a szórakozásra, kikapcsolódásra. Operaháza világhírű. Könnyű- és komolyzenei koncertek, utcai rendezvények, a Práter, az állatkert, a tengerek háza, mind várja az érdeklődőket. Ha már Bécsben járunk, üljünk be egy kávéházba vagy cukrászdába, és feltétlenül kóstoljuk meg a helyi kávéspecialitást, a wiener melange-t vagy kapuzinert, illetve a sacher-tortát.
Bizonyára sokunk volt a schönbrunni kastélyban, sétáltunk gyönyörű parkjában, megcsodáltuk a Gloriette-ből a városra táruló kilátást. De vajon hányan mentünk be az állatkertbe, melynek egyik bejárata pont a parkból nyílik? Pedig érdemes ellátogatni a világ legrégebbi állatkertjébe - még Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc hozta létre az 1750-es években. 2012-ben harmadik alkalommal nyerte el a "Legjobb európai állatkert" címet - és én mondom, méltán. Arra mindenesetre készüljünk fel, hogy ha végre rászánjuk magunkat arra, hogy elmegyünk, az egész napunk el fog menni, ezt nem lehet egy-két óra alatt bejárni.
Jómagam, bár pár hónapja Bécsben élek, és a kastély kertjében többször is megfordultam, mégis csak pár nappal ezelőtt, a tavasz első napján mentem el az állatkertbe. Készültem többször, de, mint ahogy az másokkal is sokszor megtörténik, mindig közbejött valami.
Miután párommal végre megvettük a belépőjegyeket, idegenvezetőnk is akadt: egy vadkacsapár totyogott hozzánk. Egy darabig kísérgettek minket, miután azonban jóllaktak a szendvicsünkből, leszakadtak tőlünk, és inkább elmentek lubickolni az egyik kis tavacskába.
Ami nagyon tetszik, az az, hogy a bécsi állatkertben igyekeznek élhető körülményeket biztosítani az állatoknak, sok állat nem is ketrecben él. Egyes állatokat, amelyek nem jelentenek egymásra veszélyt, közös területen tartanak. Ilyenek például a zergék, akik valamilyen kistestű majmokkal élnek együtt. Amikor mi ott jártunk, éppen pár salátafej miatt veszekedtek egymással.
Nehéz lenne felsorolni, hogy milyen állatokat láttunk, soknak a nevét sem hallottam korábban soha. Rengeteg emlős, madár, hüllő, hal és rovar - amit érdemes látni, az mind megtalálható a schönbrunni állatkertben. Gondolom, sokan tudják, hogy találkozhatunk ott óriáspandával- ez egyébként az állatkert jelképe is. A pandapárnak tavaly nyáron született kicsinye, immár harmadszorra a bécsi állatkert történetében. Ez azért is nagy jelentőségű dolog, mert a panda fogságban igen nehezen szaporodik.
Bő egy évtizeddel ezelőtt nyitotta meg kapuit az ún. Esőerdő-ház, mely teljesen olyan, mintha a dzsungelből szakítottak volna ki egy darabot. Ugyanazokat a növényeket és madarakat láthatjuk, ugyanazt a klímát élvezhetjük (80% páratartalom, 26-28 °C), mint egy igazi esőerdőben. A szemüvegesek készüljenek fel arra, hogy pár percig nem a látnivalókat fogják nézni, hanem folyamatosan a szemüvegüket fogják törölgetni, mely újra és újra bepárásodik.
Bár nem rajongok a halakért és a tengeri herkentyűkért, az Akvárium-ház nekem is elnyerte a tetszésemet. Főleg a korallok akváriuma előtt álltam sokat.
Elvileg idén tavasszal fogják a jegesmedvének átadni új kifutóját, a Ferenc József-földet. (Az igazi Ferenc József-föld az Északi-sarkon található, 1873-ban fedezte fel egy osztrák-magyar kutatócsoport, ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia szert tett első és egyetlen gyarmatára.)
2009-ben avatták fel a 160 méter hosszú függőhidat, mely egyes szakaszokon 10 méteres magasságban feszül a Bécsi-erdőben, rajta sétálva egész közelről tanulmányozhatjuk a lombok között repkedő madarakat, illetve az ott szaladgáló mókusokat. Az itt élő vörös és fekete mókusok már annyira megszokták a látogatókat, hogy nem bújnak el, sőt egy-egy finom csemegéért még pózolnak is nekünk a fényképezőgépünk előtt.
Állatetetés szinte minden félórában van, ezek megtekintése természetesen ingyenes. Nekem leginkább a fókák etetése tetszett. Amint a három fóka meglátta, hogy kezdenek gyülekezni az emberek, egyből lesni kezdték az ajtót, amin a gondozójuk be szokott menni közéjük, illetve folyamatosan rámásztak a mérlegre. Ennek csak később értettük meg a lényegét. Az etetés befejező attrakciója ugyanis az, hogy a fókák megméretkeznek (náluk velünk ellenkezőleg nem divat a fogyókúra, sőt akkor szépek, ha minél kerekebbek), és megkapják az utolsó halakat a gondozó vödréből.
Az állatkert területén több kávéház, gyorsétkezde és étterem van. Az egyik legkedveltebb a császárpavilon, amelyet a már említett Lotharingiai Ferenc építtetett reggeliző helynek. Érdemes bemenni az épületbe, és megcsodálni a nemrégiben restaurált freskókat, a hatalmas tükröket, melyek mind a 18. századot idézik. Én csak egy valamit kifogásoltam, azt, hogy modern asztalokkal és székekkel csúfították el a gyönyörű pavilont. A másik kitűnő választás az étkezésre a Bécsi-erdő mélyén lévő Tiroli udvar, mely egy étteremnek berendezett parasztházból és néhány istállóból áll. Itt vehetünk magunknak frissen fejt tehéntejet is. Nem messze az udvartól található a méhkaptár, amely mellett egy „mézautomata" áll: vásárolhatunk magunknak különleges mézeket, mézes sütit vagy gumicukrot.
Más állatkertekhez hasonlóan időnként a schönbrunni is küzdött nehézségekkel, főleg a két világháború állította súlyos gond elé a vezetőséget. Az első világháború után a bécsiek gyűjtőakciója végül is megmentette a bezárástól. A 2. világháború alatt több bombatalálat érte az állatkertet, a 3500 állatból csak 1500 maradt életben, ráadásul a barokk épületek többsége vagy teljesen elpusztult vagy megsérült. Ekkor ismét felvetődött a gondolat, hogy be kellene zárni, de erre szerencsére sem akkor, sem később nem került sor.
Németh Nikol