Elemek megjelenítése címkék szerint: értetlenkedünk
Társadalmi munkában, avagy a seregélyek és a politika
Ma rendhagyó nap van. Dolgozni megyek, de színes cipőim helyett ezúttal gumicsizmát húzok, ugyanis társadalmi munkában krumplit szed a munkakollektívánk.
Valóban szokatlan ez a nap, mert feketerigó füttyét hallom, ami lehetetlenség szeptember második felében. Megállok, s hirtelen májust érzek. A csodás májust az illat fergetegével, a színorgiájával; a pompás ruháját felöltő májust, amely idén igencsak felejthetetlen volt a bőséges tavaszi virágok, a madárdal és sok minden más miatt… S épp májusban olvastam Hamvas Béla e hónapról írt lélekemelő sorait a Silentium című művében. A május az év leggyönyörűbb hónapja, állapítom meg, de emlékeimből-gondolataimból egy pajkos szempár vizslatása zökkent ki. Seregély ül a villanypóznán és mintha belelátna a májusról szőtt ábrándjaimba, majd csúfondárosan elrepül.
Így sétáltok Ti, avagy macskát hámjáról
Városban sok furcsaságot lát a vidék lánya, ezek jelentős részén (pl. öltözködés, amit egyesek divatnak mernek hívni) már fel sem akad. Valami azért mindig jön, ami vizuális kihívásként örökre a retinájába ég.
Legutóbbi városban töltött napjaim során láttam egy ötven körüli, kifejezetten normálisnak tűnő férfit egy teljesen átlagos, mondjuk ki: házi macskát sétáltatni, macskahámmal. Mások biztosan nem akadnak fel ezen, de én még úgy tudtam és tapasztaltam, hogy a macska ragadozó, aki ugyan házi kedvenc, de szabadságpárti.
A szavak zsarnokságáról
A szavak zsarnokságáról
avagy szerkesztői levél a Föld napja alkalmából
Sokan kérdezték tőlem az elmúlt 3-4 hónapban, hogy miért nem került fel több írás a weblapunkra. Válaszolhatnék hivatkozással mindenféle egyéb tevékenységünkre és elfoglaltságunkra, azonban saját nevemben azt kell mondanom, hogy már fojtogatott a szavak zsarnoksága.
Az elmúlt években mindenki írt, gyakran még az is, akinek a magyar helyesírással alapvető gondjai vannak, azonban a virtuális térben a blogok, kommentek lehetőségeit felhasználva szabadon és kontroll nélkül jutatta kifejezésre véleményét. Egy picit magányosan kavarogtam már a szavak sűrűjében, egyre komolyabb energiát igényelt az, hogy az ocsú között búzára akadjak. Néha találtam, de be kell vallanom, azt is inkább könyvek társaságában.
Sivatagi rózsa - avagy a bizalom próbája: a tél
Sivatagi rózsa – avagy a bizalom próbája: a tél
Tavasz végén kiskertem egy újabb lakóval bővült. A piacon szereztem be egy kedves fiatalembertől, aki a különleges növényt „majomfának” nevezte. Szerelem volt első látásra, mármint a kis fácskával. Az eladó biztosított róla, hogy télálló, és bolygatás nélkül hamarosan pompás cserje lesz belőle.
A növénykém imádta a napsütést, sőt a hőséget, egész nyáron gyönyörű vörös virágaival örvendeztette meg a méheket és a járókelőket. Néha olyan sok virágot hozott, hogy ragasztani sem lehetett volna rá többet.
Kiültetés után
Szabó László: Moneypuláció!!! - avagy Hollywood a jövőbe lát? (Reflexió)
Szabó László: Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?
Reflexió
Egyik kedvenc olvasmányom a Harry Potter sorozat (kérem, senki ne húzza most az egeret a jobb felső sarok X jele felé), aminek egyik mondata mélyen megragadt bennem: „a pálca választja a varázslót”. Időközben megtanultam, hogy az autó pedig a sofőrt, az út az utasát; vagyis, ami összetartozik, az összeforr. Ezért hiába nem rendelkezem továbbra sem televízióval és jó ideje kerülöm a mozikat, ha az élet utamba sodor egy médiát érintő írást, akkor elolvasom, mert megtanultam, hogy az információ is megtalálja a neki kellő személyt. Így érdeklődéssel és őszinte kíváncsisággal vettem kezembe Szabó László „Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?” sokat ígérő címet viselő könyvét, amely egy trilógia első részét képezi.
Viszonylag hamar kiderült, hogy a könyvben majdnem olyan elképzelt világ bontakozik ki előttünk, mint Harry Potteré, csakhogy utóbbit eleve mesének, fantasztikumnak tartunk, előbbit viszont valóságnak.
Gondolkozz, amíg még legális
"Harminchárom éves lettem én"
"Harminchárom éves lettem én" - Avagy onnan tudom, hogy öregszem, hogy a velem egykorúak fiatalodnak
Próbálom fejben tartani a szülinapokat, de bevallom, nem mindig sikerül. Ilyenkor jól jönnek a különböző programok, amik emlékeztetnek az ismerőseim születésnapjaira.
Nemrégiben egyik ismerősöm nevénél megjelent a figyelmeztetés, hogy ma van e neves napja. Gyorsan írtam neki egy köszöntőt.
Nem vagyok egy kortól stresszelő személy, de gondoltam, mivel nemsokára én is betöltöm a 33-at, megnézem miként is hat ez a szám felírva egy név alá. Így hát megnyitottam fentebb említett ismerősöm adatlapját, és csodálkozva láttam, hogy a 31-es szám szerepel ott. Gondoltam biztosan a Skype hibásodott meg, ezért lejjebb görgettem az adatlapot. S nem, nem a Skype számolta el magát, 1982 helyett 1984 szerepel(t) a születési évnél. Bennem egyetlen kérdés merült fel, és mocorog azóta is: ha már valaki fiatalítani akarja magát, miért pont két évvel? Mire elég két év?