Elemek megjelenítése címkék szerint: királyfi
Újra itt
Kissé régóta nem jelentkeztem, így valószínűleg a kedves Olvasók úgy gondolták, hogy a kis Hercegek, a kert és mindenféle tennivaló elnyelte írói vénámat, de inkább azt mondanám, ez így együtt az írói időmet tüntette el. Tavasszal írtam, ha jól emlékszem, utoljára. Az Öregkirály betegsége környékén, aztán pedig jött a jó kis karanténos időszak, amit mi a kertben töltöttünk és mindenféle veteménnyel, majd palántával teleraktuk a kertet. Ez természetesen a nyár folyamán adott rendesen munkát, viszont most már élvezzük minden betakarított zöldség és gyümölcs ízét, ami a kertünkben termett. Tele a kamra és tele a fagyasztó. Jöhet a tél!
Minden bizonnyal mások is kerültek hasonló helyzetbe. A nyár pedig eltelt. Szerettük volna a kis Hercegeknek megmutatni, ha nem is a világot, de legalább országunk mindenféle rejtett szépségét, viszont a nagyszülők és az ő kicsi életük védelme érdekében nem nagyon fedeztünk fel semmit. Itthon játszottunk és kertészkedtünk, amibe szép lassan ők is beletanultak. Nagy kedvenc lett a söprű és a gereblye, de az igazi örömöt a virágszedés és a levendulaszüret jelentette. Az Öregkirály pedig szép lassan meggyógyult, így a mostani időszakra betegségének már csak a nyomai maradtak. A Hercegek pedig megtanultak még jobban vigyázni rá, odafigyelni egymásra és másokra is.
Reméltük, hogy talán az ősz beálltával majd kirándulhatunk nagyokat és gyönyörködhetünk az őszi erdőben, de ez a vírus megint keresztülhúzta számításainkat, ráadásként pedig lassan egy hónapja mindenki szép lassan elkezdett köhögni. A kis Hercegek már láttak szkafanderes néniket, akik jöttek mintát venni, vajon mi baja lehet a családnak, de ezt a vírust nem tudták kimutatni. Viszont önkéntesen újból karanténba vonultunk, aminek az lett a hozadéka, hogy egyetlen Királyfim is itthon töltötte napjait, amit mindannyian nagyon élveztünk.
Ráadásként úgy döntöttünk, mivel nem sétálgathatunk és mutathatunk meg gyönyörűen feldíszített tereket, városokat, inkább itthon díszítünk fel mindent. A karácsonyra várva pedig lassan díszbe borul az egész ház, amiben nagy segítséget jelentenek szomszédaink, akik szintén itthon töltik napjaikat és még karácsonyi díszeket is gyűjtenek. A két ház és udvar így lassan teljes pompájában ragyog, várjuk a Mikulást és a karácsonyt.
Valószínűleg még sok család jár ugyanebben a cipőben, mint mi. Régebben én sem kezdtem már november elején díszíteni és készülni. De ez a világjárvány és az egyre ijesztőbbé váló hírek, valamint saját állapotunk és a nagyszülők, valamint a gyerekek védelme arra késztet, hogy itthon tegyem még szebbé, színesebbé és díszesebbé a napokat. A kis Hercegek pedig minden alkalommal rácsodálkoznak a gyarapodó díszekre. Örömük pedig így már két családnak ad a szomorú őszben boldog pillanatokat, így készíthetjük lelkünket az igazi karácsonyt várva.
Rószegh Lili
Mindennapok a Kis Hercegekkel
Régen írtam és lehet, ez most már egy darabig így is lesz, de azért a remény még létezik, hogy talán hamarabb jut újra több időm az írásra. A két kis Herceg cseperedik, és ez gyorsabban történik, mint amire számítottam. Mindenki mondta régebben is, hogy a gyerekek pillanatok alatt nőnek és tényleg, hiszen még csak most születtek, most meg már a fogacskáikkal küzdünk. Ez a helyes kifejezés és ezen mindenki átesik. Sokszor jut eszünkbe, hogy milyen jó is az, hogy az ember élete első három évéből nem nagyon emlékszik dolgokra, mert akkor nem biztos, hogy örömmel vágna neki az életnek.
Változó zenei ízlés
Az ember gyereke az utóbbi évtizedekben sokszor olvashatta, hogy a klasszikus zene mennyire jó a gyermekek fejlődésére, Mozart mennyire nyugtató és tesz boldoggá úgy, hogy még a tehenek is több tejet adnak, ha azt hallgatják. Kezdő anyukaként, dagadó büszkeséggel újságoltam, hogy az én kis Hercegeim Mozartot hallgatnak és gospelt, keringőre, meg az Apáca show dalaira alszanak el.
Kishercegek a palotában
Nagyon sokáig nem olvashattak tőlem semmit kedves Olvasóink és erre elég nagy, sőt ha lehet mondani a legnagyobb indokom adódott, amit a címben is láthatnak. Ha kissé mesebelien szeretném megfogalmazni és hű lenni a Királyi és a Királylány történeteimhez, akkor már érthető a címválasztás. Az elmúlt évben jelent meg még egy-két írás arról, milyen is egy esküvő és hogy a Királylány igent mondott a számára feltett nagy kérdésre, amit a Királyfitól kapott. Ennek pedig vannak „következményei”, ez esetben rögtön kettő is.
Anya napja
Nálunk mindig különleges az Anyák napja, mert ez nálunk sok esetben tényleg Anya napja, mivel édesanyám május elején született, így legtöbbször születésnapjára esik az Édesanyákra emlékező és őket ünneplő vasárnap. Gyermekként, ahogy egy korábbi írásomban már említettem, reggelente rohantam ki az udvarra és szedtem le minden elérhető virágot, amit Ő és drága Nagymamám nagy „meglepetéssel” fogadott.
A név a fontos? - Esküvő(n)k 3.
Esküvő, házasság és egy igen fontos kérdés már a legelején… vajon hogy fognak majd hívni. Számomra ez sosem volt kérdés, mivel egész kislány koromtól, sőt születésemtől kezdve teljesen természetes volt számomra, hogy édesanyámnak is van egy neve és édesapámnak is, a kettő pedig nem egyezik egymással két betű eltéréssel. Édesanyám ugyanis lassan negyven évvel ezelőtt nem a kornak megfelelően vált valamilyen névé, hanem megtartotta saját nevét és így éltünk/élünk boldogságban. Sosem zavart minket, hogy vajon őt miért nem úgy hívják, mint a többi osztálytársam anyukáit: XY-né. Sőt, szerintem egy idő után még büszkeséggel is töltött el, főleg az, hogy édesapámtól soha életemben nem hallottam azt még utalás szintjén sem, hogy ez őt bármilyen téren negatívan érintené. Ebből adódóan valahogy természetes volt, amikor édesanyám keresztlánya is férjhez ment, hogy saját, születéskor kapott gyönyörű nevét viseli most is és nekem is teljesen természetes volt, hogy nevem márpedig megmarad, bármi is történjék életemben.
Amikor a gond mást jelent – esküvő(n)k 2.
Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tapasztalni. A gond ugyanis sokféle lehet egy esküvőn. A sajátunkon teljesen más értelmet nyer és a mások esküvőjére menetel során is mindig akad belőle. Az, ami a sajátunkon óriási gondként jelenik meg, vagy ha nem is aznap, de az előkészületek során, az mindenkinek mást jelent, mert másra fókuszál a menyasszony, másra az ő édesanyja, másra a testvérek és másra a vőlegény és mindenki másra tekint, mint gond…
Négy esküvő és még kettő…
Eltelt a nyár és valószínűleg néhány kedves Olvasónk már kezdte hiányolni írásaimat (hallottam néhány kérdő mondatot erre vonatkozóan), illetve hogy vajon a néha felbukkanó recepteken kívül, amik még létezésemet jelezték, egyáltalán írok-e még valaha. Kérdésük és kétkedésük teljesen jogos volt, így egy kis indoklással is tartozom, miért is tűntem el ilyen hosszú időre. Az indokot pedig már a címben is olvashatták, miszerint idén öt esküvőre voltunk hivatalosak és ráadásnak az a plusz egy pedig a sajátom is volt, így kellően ki tudtam élvezni, idegeskedni és a végén pedig megnyugodva, kissé nagyobb mellénnyel nézni, hogy tényleg, utólag nézve egészen jól sikerült a sajátunk és mindig van valami, pontosabban elég sok minden, ami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Ebből a sok esküvőből eredeztethető az a gondolatom, hogy egy-két dolgot megosztanék Olvasóinkkal, de már előre meg kell mondanom, hogy itt nem egy folytatásos leányregény veszi kezdetét, ami napról napra követni fogja az eseményeket, mivel szerkesztőségünk tagjai végigkövethették azt, hogy ami eddig is távol állt tőlem, az most sem került közelebb.
Ami a legfontosabb és biztosan érdeklődésre tart számot, hogy immár az én Hercegem, Királyfim, hivatalosan is engem választott és ugyan nem egy kacsalábon forgó palotában élünk, de esküvőnk és életünk azóta is sok mesés pillanattal van teli.
Mr. Darcy
Úgy gondolom, leírva ezt a nevet, szinte mindenkinek, jobban mondva a társadalom azon részének, aki tudja, pontosan miről és kiről is beszélek, ugyanaz a kép jut eszébe és ezen nincs is mit csodálkozni. Tizenöt éves leányzóként álmaim valós megjelenése volt, amikor először láttam a Büszkeség és balítélet című, azóta is klasszikusnak számító sorozatot, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.