A kettőre adandó értelmezést, íme, itt olvashatják. Amikor az ember fia és lánya gyermeket tervez és a családokban körülnézve sehol sem lát ikreket, nem is jut eszébe. A nagy örömhír (így zárójelesen jegyezném meg, hogy azért elsőre sokkhatás) az általam választott és igen kedvelt, szókimondó, határozott doktornőnél jutott tudomásunkra, amikor tavaly júniusban közölte, hogy gyanúm igaz, csak éppenséggel ők ketten vannak… Tényleg sokkoló elsőre meghallani, aztán látni a két kis borsónyi valamit, amiről azt állítja valaki, hogy márpedig abból hamarosan emberi formájú gyermekek lesznek. A Királyfi természetesen szintén sokkolódott és menten nagyobb lakhelyet és autót akart venni, ez utóbbit amúgy épp tavasszal cseréltük le egy nagyobbra, mondván, ha jön a gyermek, legyen helye… most már csak nekik van hely…
Kérdezhetnénk Olvasóink, vajon miért nem indítottunk egy várakozás idején íródó cikksorozatot… Nos, ennek egy elég egyszerű és érdekes oka adódott, ugyanis családom harcos amazonjai közül egyedül nekem jutott osztályrészül az az élvezet, hogy ezen időszak alatt az első hónapokban szédültem az olvasástól, attól, ha megnyitottam bármit a számítógépen és olvasni kezdtem, így ez az íráskedvemre is eléggé kihatott. A következő időszakra meg már valahogy nem igazán értem a géphez, itt ilyen hasméretben bekövetkező változásokra kell gondolni és nem igazán volt kellemes asztalhoz ülni, ölbe venni nem tudta az ember lánya, máshogy meg nem igazán sikeredett az írás. Ezen okokból kifolyólag döntöttünk úgy, hogy na akkor ha megszületnek, majd elmesélem, milyen is volt számomra ez az időszak.
Sokáig egy kisherceget és egy kishercegnőt vártunk, aztán ősszel elbizonytalanítottak minket, míg végül a születésnél szembesültünk a ténnyel, hogy két gyönyörű kisherceget fogunk Királyfikká nevelni, így nagybetűvel és remélem, hogy jó pár év elteltével megismerhetem majd az ő Királylányukat is, akit meghódíthatnak, mert hódítani is szükséges. Engem már sikerült meghódítaniuk és családjuk minden tagját is. Remélem, hogy azok a történetek, melyek élményeimből születnek, szintén meghódítják Olvasóinkat.
Rószegh Lili