Elemek megjelenítése címkék szerint: olvasunk

Szeretem a fákat. Az erdők lenyűgöznek ősiségükkel, titkos életükkel, a bennük rejlő misztikummal, a gyümölcsfák pedig nagylelkűségükkel, hiszen mi szakíthatjuk le testükből nevelt gyümölcsüket. Sok fát ültettem már magam is, a gyümölcsfák mellett díszfák és gesztenye-, tölgyfa is helyet kapott a portámon. Keveset tudtam életükről és mondjuk ki: érzéseikről. Az élet azonban szereti a fel nem tett kérdéseket is megválaszolni, ezért utamba küldte Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, valamint az „Amiről a fák suttognak” című elképesztő dokumentumfilmet. (Elérhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw)

Az elmúlt időszakban több ismerősöm javasolta, hogy olvassak kicsit kortárs irodalmat is. Egyikük A szürke ötven árnyalatát ajánlotta, amiről hallottam már, de megjelenése idején, a 2010-es évek elején annyi minden mással voltam elfoglalva, hogy eszembe sem jutott elolvasni. Gondoltam, miért ne. Kezdjük ezzel a kortárs irodalommal történő barátkozásomat.

A könyvtárban a könyvtárosok segítségét kellett kérnem, hogy hol találom e művet. Utólag már beismerem, hogy gyanakodhattam volna szemmeresztésük láttán, de figyelmen kívül hagytam, ők pedig nem szóltak, csak a könyvtár általam még sosem látogatott sarkába irányítottak, ahol a kortárs írók főként nőknek készített könyveit tartják.

Végigjutva E L James 647 oldalú irományán a következő benyomásokkal lettem gazdagabb:

Hogy mi is a szabadság, azt mindenki magából kiindulva tudja leginkább megfogalmazni. Saját értékrendje, élete, tapasztalatai figyelembevételével. Amikor a versenyszférában dolgoztam, számomra a szabadság egész egyszerűen azt jelentette, hogy "az, amikor akkor addig alszom, ameddig fel nem ébredek magamtól". Aztán életformát váltottam és az elmúlt időszakban új definícióban bukkant fel bennem ez a fogalom: "Szabadság az, amikor én döntöm el, hogy mit olvassak." A mostani munkám miatt ugyanis sokat olvasok, korszakbeli és műfaji változatosságra nem lehet panaszom. Számomra az vált szabadsággá, amikor barátok, ismerősök által ajánlott, vagy a Sors révén elém tett, esetleg korábban már olvasott, de újra olvasást kívánó könyvet forgathatok.

Zsabokorszky Jenő pécsi fényképész felvétele a Pécsi Egyetemi Könyvtárról (a fotó képes levelezőlapon volt forgalomban a két világháború között)

Szabó László: A sárember kora I.

Ne kelljen a sajátod, mindig csak a másé!

Amennyiben lenne egyszer valaki, aki késztetést érezne rá, hogy megkérdezze tőlem, mit tennék be bőröndömbe egy távoli, lakatlan szigeten töltendő hosszabb kényszerpihenőre, kész válasszal szolgálnék: egy metszőollót (fantáziámban ugyanis dús növényzetű egzotikus sziget szerepel, nem pedig kopár kőhalmok) és egy rakás könyvet. Utóbbiak között ott lenne Szabó László sorozata, melynek darabszáma csak száműzetésem időpontjában lenne meghatározva, ugyanis a Moneypulációval nyitó trilógia tudomásom szerint immár öt megírt kötetet foglal magába. 2017 elején látott napvilágot a sorozat második része, ami már a címében is rendkívül beszédes „A sárember kora I.” címet viseli.

Szabó László: Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?
Reflexió

Egyik kedvenc olvasmányom a Harry Potter sorozat (kérem, senki ne húzza most az egeret a jobb felső sarok X jele felé), aminek egyik mondata mélyen megragadt bennem: „a pálca választja a varázslót”. Időközben megtanultam, hogy az autó pedig a sofőrt, az út az utasát; vagyis, ami összetartozik, az összeforr. Ezért hiába nem rendelkezem továbbra sem televízióval és jó ideje kerülöm a mozikat, ha az élet utamba sodor egy médiát érintő írást, akkor elolvasom, mert megtanultam, hogy az információ is megtalálja a neki kellő személyt. Így érdeklődéssel és őszinte kíváncsisággal vettem kezembe Szabó László „Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?” sokat ígérő címet viselő könyvét, amely egy trilógia első részét képezi.
Viszonylag hamar kiderült, hogy a könyvben majdnem olyan elképzelt világ bontakozik ki előttünk, mint Harry Potteré, csakhogy utóbbit eleve mesének, fantasztikumnak tartunk, előbbit viszont valóságnak.

Gondolkozz, amíg még legális