"... aki sokat olvas és sokat utazik, sokat lát és sokat tud."
                        (Cervantes)

Amikor egy királynő közel kerül hozzánk – Agatha Christie: Életem

Írta:  2014. máj. 12., hétfő 13:18

Bevallom, nem rajongok a krimikért. Nehéz megmondani, hogy ez a műfaj miért esik kívül az érdeklődési körömön. Valami olyasmi dereng, hogy kétféle krimivel találkoztam. Az elsőnél viszonylag hamar rá lehet jönni, ki a gyilkos és végtelenül unalmas kivárni, mire a nyomozó is ráébred ugyanerre. A másik épp az ellenkezője, az író az orromnál fogva vezet és nem tudom megfejteni a rejtélyt és őszintén szólva, frusztrált leszek. Agatha Christie bűnügyi regényei mindenképpen az utóbbi csoportba tartoznak.


Agatha Christie a világ koronázatlan krimi írója, de írt elbeszéléseket, színdarabokat, rádiójátékokat, verseket, meséket, illetve két önéletrajzi művet, az „Így éltünk Mezopotámiában"-t, és az „Életem" címet viselőket.
Utóbbi elolvasása egy különleges élmény, melyben egy nagyon bölcs, de mégis könnyed stílusú ember képe rajzolódik ki. A könyv tizenöt éven át íródott, és egyáltalán nem száraz, vagy vontatott. Éppen ellenkezőleg, a könyv az életszeretet hirdetője.

Agatha Mary Clarissa Millerként látott napvilágot 1890-ben és élete a számunkra oly távoli viktoriánus korban kezdődött el. A fiatal Agatha élete gyakorlatilag meseszerű a mai olvasónak, bár talán magának a szerzőnek is, aki gyakran vágyakozással tekint vissza abba a korba. Cselédek, dadus, tér, otthon lévő anya, klubba járó apa, gondtalanság, oktatási intézménynélküliség. Boldogság, kötetlenség.

Agatha Christie Eletem


„Akkoriban nem kellett még olyan dolgokkal vesződni, mint az iskolák elvégzése, bizonyítványok megszerzése, vagy az érettségi letétele – és nem kellett aggódni a jövő miatt sem."


Olyan, mint egy jól kitalált regény. Az élet teljességének, az apró részletek megragadásával élete részeseivé válunk. Barátnővé válik, aki bölcsessége és személyiségének varázsa által kilép a sorok közül, leül ágyunk szélére és úgy meséli el életét. Egyszerűen, szerényen.


A leendő írónő jó volt matematikából (a bűnügyi történetei miatt sejthető, hogy kiváló logikai érzékkel rendelkezett), de szíve csücske sokáig a zene volt.


„Ha csak csepp esélyem lett volna, hogy operaénekesnő váljon belőlem, akkor harcoltam volna érte, de a siker ígérete csak azoknak jutott, akik rendelkeztek a megfelelő hangszalagokkal. Kevés lélekölőbb dolog van annál, amikor az ember kitartóan igyekszik valamit jól csinálni, de közben tudja, hogy legjobb esetben is csak a második vonalba küzdheti fel magát. Így azután lemondtam az ábrándokról, és megmondtam anyámnak, hogy ezentúl ne pazaroljon pénzt a zeneórákra, mert nincs értelme további énekleckéket vennem. Igazából sosem hittem, hogy valóra válhatnak a vágyaim, és bár jó dolog, ha az embernek vannak álmai, tudni kell tőlük kellő időben megszabadulni."

 

A fantázia, a kitalált történetek gyerekkora óta szerepet kaptak az életében. Viszonylag korán kezdett írni, de csak felnőtt fejjel írta meg első bűnügyi művét – nővérével fogadtak rá, hogy képes-e erre.


Mesébe illő életébe édesapja halála hozott változást. Nehezebb anyagi körülmények közé kerültek, de édesanyja nem hagyta, hogy Agatha kimaradjon a társasági életből. Az írónő megismertet minket a korabeli férfiakkal, és megtudhatjuk, hogy a férfiak bizony nem gondoltak komolyan minden házassági ajánlatot.


Agatha életét az első világháború felforgatta. Persze nem csak az övét, és vele együtt milliók életét változtatta meg a háború, hanem egész korszakváltást is jelentett. Agatha kórházba jelentkezett önkéntesnek. Megismerhetjük a korabeli kórházi viszonyokat, az ápolók és orvosok viszonyát, majd gyógyszerész lett.

Agatha Christie Poirot
Ekkoriban írta első könyvét. Megmutatja, miként született meg Poirot figurája, akit egyébként nagyon beképzelt figurának tartott. Mivel a gyógyszerekhez értett a legjobban, első könyvében a gyilkosságot méreggel követték el.


Ezzel kezdődött meg írói karrierjének lassú, de folyamatos kibontakozása. Könyvei nagy sikereket hoztak a közönségnél, de számottevő anyagi hasznot sokáig nem látott belőle. Idővel az írónő felismerte, hogy évi egy könyv megírásával biztosíthatja életét. Például amikor teraszt szeretett volna csináltatni, kiszámította a költségét, majd írt egy könyvet, és abból fedezte az építtetést. Az írónő egyébként nagyon szerette a szép ingatlanokat, kedvét lelte elhanyagolt, de jobb sorsra érdemes házak felkutatásában, majd felújíttatásában.


Agatha Christie őszintén ír családtagjaihoz fűződő viszonyáról. Megismerhetjük mindkét férjét, bár főként az első, Archie Christie válik igazán közelivé. Tőle született az írónő egyetlen gyermeke, Rosalind (Rosalinda Margaret Clarissa Christie). Agatha édesanyja halála után kislányával a szeretett Ashfieldbe utazott az ügyek elrendezésére. Férje nem kísérte el, és amikor újra találkoztak, idegenekként ültek egymással szemben, majd Archie kijelentette egy barna lányról, hogy „Szerelemes lettem bele, és azt akarom, hogy váljunk el, amilyen gyorsan csak lehet." S hogy miért lett vége az egyébként boldog házasságnak? „-Egyszer régen már közöltem veled – tette hozzá -, hogy nem bírom, ha valaki beteg vagy boldogtalan, mert az tönkretesz engem."

Egyébként ekkor került sor az írónő idegösszeroppanására és titokzatos eltűnésére is. Előbbire utal pár mondatban, de utóbbit teljesen kihagyta önéletrajzából.


Ezzel új szakasz nyílt meg a szerzőnő életében. Az Orient expressz és a titokzatos Kelet elrabolta a szívét. Itt ismerte meg második férjét, a tőle fiatalabb régészt, Max Mallowant. Bevallom, a könyvből egy kiegyensúlyozott házasságnak vizionáltam a kapcsolatukat, azonban utána olvasva kiderült, hogy a régész számtalan alkalommal félrelépett és szeretőjét Agatha halála után feleségül vette.


A második házasság az utazások, a kelet színtere. Már Archie-val is részt vett földkörüli úton, de ebben a házasságban legnagyobb szerepet a régészet, ásatások, publikálás kapta.


A második világháborúban szintén önkéntesként kórházban dolgozott, és képes kicsit közelivé tenni a háborús mindennapokat. Az írónő nem tudta felfogni, miként változhatott meg pár évtized alatt a világ annyira, hogy a bűn és a gonoszság elfogadottá vált a mindennapokban is.


Egy mesebeli, kalandokkal, sírással és boldogsággal teli sikeres élet alkonyán mire a legbüszkébb a krimi írónő? Az angol királynőnél megtartott díszvacsorára és első autójára, a palackorrú Morrisra.


Az „Életem" egy könyv, melyet el kell olvasni. Számos gondolata velünk marad, és műveiről írt véleménye felkeltik a kíváncsiságunkat, s talán könnyedebben hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessen minket. Mary Westmacott álnéven írt romantikus regényeire szintén nyitottá válik az ember.

 

„A gyermek ezt mondja: Köszönöm, Istenem, a jó ebédet. Mit mondhatok én, hetvenöt évesen? Köszönöm, Istenem, a jó életet, és mindazt a szeretet, amit ebben az életben kaptam."

2018. január 21. Vasárnap
Ágnes

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód