kedd, 03 december 2013 14:05

A jövő útján...?

Hova sietunk1

Vezetés közben viszonylag sokszor gondolok mások, számomra ismeretlen, édesanyjára. Főleg a sietők, előzködők,ész nélkül rohanók miatt. Útépítés kellős közepén is, amikor az egyik sáv lezárva, mert újra aszfaltozzák az utat, akkor is akad olyan félnótás, aki előzni próbálja a beláthatatlan kocsisort. Mindennapos az, amikor úgy előznek ki minket, mintha állnánk, és az érkezés helye vagy nem egyértelmű, vagy egész konkrétan hiányzik. Sebaj, nyomják neki.
Ilyenkor mindig az ugrik be, hogyha ennyi embernek halaszthatatlan munkája, elintézendő dolga van, akkor milyen jó is nekünk, mert hamarosan ebben az országban tényleg kolbászból lesz a kerítés. Hiszen annyian iparkodnak, szorgoskodnak előre, még életük (ami még hagyján, hiszen erről ők rendelkeznek), és mások élete kockáztatásával is (na, ez már kevésbé tolerálható). Hová sietnek? A dolgukra? Ami pénzt hoz? Akkor abból jó sok adót fizetnek, illetve a fogyasztásuk révén pluszba visszaforgatnak az államba, ugye? Az pedig egy részéből majd fejlesztéseket valósít meg?
Nem.
Hát persze, hogy nem...
Hiszen ha így lenne, akkor az utak mellett már rég az a bizonyos kolbászos kerítés díszelegne, nem pedig a szaporodó fejfák, gyászos mementóiként a régi közmondásnak, miszerint "Lassan járj..."

Utoljára frissítve: kedd, 03 december 2013 15:13