szerda, 10 július 2013 08:46

Úttalan útjaink

Amikor egyetemre jártam az Oroszország XVIII. századi történelméről szóló kurzus első órája bevezető volt. A tanár úr elmondta a XVII. század végén – XVIII. század elején jellemző orosz állapotokat. Külön kitért az útviszonyokra. S mi hallgattuk, hogy utak gyakorlatilag nem léteznek, télen lehet csak jól közlekedni a jég miatt, tavasszal az utak a sár miatt járhatatlanok, s gyakorlatilag a vasútépítés korszakáig nem lehet közlekedni. Ez volt egy 2002. szeptemberi előadáson, és szólt a XVIII. századi viszonyokról. Mi pedig megállapítottuk, hogy mennyire elmaradt Oroszország.

2013-ban Magyarországon járva a helyzet nem sokkal rózsásabb. Lehet, hogy az ország bizonyos, szerencsés pontjain igen, de ezek inkább a kivételt jelentik, semmint a szabályt. Minden ősz végén a hivatalos szervek bejelentik, hogy felkészültek a télre. S az első komolyabb hó lehullása esetén tanácstalanul nyilatkozzák, hogy a télre felkészültek ugyan, de a hóra nem. Akkor a télre való felkészülés azt jelenti, hogy beszerezték otthonra a tüzelő anyagot, várják a Mikulást és a Jézuskát? Vagy mégis, mit?

Mert azt biztosan nem, hogy télen lehet majd közlekedni. Leesik a hó, és megáll az élet. Főleg, ha elered az ónos eső. Vannak szerencsések, akik letehetik az autót télre, akik nem ülnek tömegközlekedésre sem, mert semmi gond, ha otthon maradnak. Sokakhoz nem ilyen kegyes a sors, és menniük kell dolgozni, akármilyen is az idő és akármilyen is az útviszony. Öt centiméter hótól megbénul egy egész ország, erőnkből csak annyira futja, hogy csodáljuk nyugati szomszédunk teljesítményét.

Fellélegzünk, mert jön a tavasz. Végre lemegy az utakról a hó, és meglátjuk… na, nem az aszfaltot, hanem a kátyút, amit valóság hűbb lenne kráternek nevezni. Életveszélyesek, és szinte kikerülhetetlenek. Mindenhol ott vannak, talán csak az autópályákat igyekeznek rendben tartani a felelősök. Ez sem pontos így, mert nincsenek felelősök, mert ha lennének, akkor lenne kiket felelősségre vonni. De nincs. Csak mi vagyunk, a krátereket kerülgető autósok, a buszokon rázkódó utasok. Senki sem törődik velünk, csak az Őrangyalunk, akinek köszönhetően nem hagyjuk ott a fogunkat.

Tavasszal jön az olvadás, a nagy esők. A víz pedig hömpölyög. Mivel az árkokat rég benőtte a gaz, a bozótosokat nem irtják, a víz a fizika törvényeinek engedelmeskedve ott folyik, ahol tud – az úttesten. A gödrökbe befolyva elleplezik a veszélyt. Ez még mindig hagyján, igazán akkor van gond, amikor az egész út kisebb tóvá változik – hülye paraszt menjél haza munka után úgy, ahogy tudsz! A személygépjárművek esélytelenek. A terepjárósok pedig külön kategória, minden szempontból. Ők általában osztályon felül állnak, és meg sem próbálják javítani a sztereotípiát, mely szerint minden …nek van terepjárója.

A tavasz még egy veszélyt jelent. Előkerülnek a télen lerakott autók. S tulajdonosaik visszatérnek közénk, a téli viszonyok által megtépázott idegűek közé. Mert télen a keménymag marad az utakon, akiknek muszáj menni, akiknek nincs választása, akik csak önmagukban és szerencséjükben bízhatnak. A kamikázék télen is ott vannak, de jelentős aktivitást a december-januári időszakban nem mutatnak. A kamikáze egyébként azt jelenti, hogy „isteni szél”, s ők ezt is hiszik magukról.

A sárfolyás, az úttesten állóvízzé vált hólé megacéloz minket. Szükséges is, mert nyáron sem maradunk izgalmak nélkül. Nyáron ugyanis mindenki vezet. Csak az változó, hogy kinek mi jutott. Vannak a hagyományos kategória tagjai, az autósok, a buszsofőrök, a harcedzett kamionosok. Visszatérnek a kis- és nagymotorosok, a hűtőkamionosok még gyorsabban járják az utakat, hogy minél többször tudjanak fordulni a frissáruval. A kecskéket és marhákat is bőszen vezetik az úttesten. (Szigorúan csak zárójelben jegyzem meg, hogy marhák mindig vannak az úttesten, csak a lábuk száma kérdéses…) Autóba és motorra ülnek oly sokan jogosítvány nélkül. Persze nem feltétlenül tud az vezetni, akinek jogsija van, én is ismerek olyat, aki megvette a vizsgát. De azért mégiscsak jó lenne tudni a szabályokat, nem? Senki sem vezet mindig tökéletesen. Emberek vagyunk, érzékenyek a frontokra, önnön hangulatainkra, meg egyáltalán… elbambulunk. Azért legalább törekedjünk arra, hogy önmagunkat és másokat is épségben hagyjuk…

Nyáron nyári szünet van. Ez a mondat ebben a kontextusban fenyegető, ugye-ugye? A kis gyerekek az utcákon játszanak, anyukájuk meg telefonon trécsel mellettük, szigorúan az ellenkező irányba nézve… A nagy(obb) gyerekek pedig elkötik apuci autóját hétvégente, azzal menve bulizni s onnan ittasan, drogozva hazavezetnek.

Nekem azt mondta az oktatóm, aki mellesleg főállású autóbuszsofőr egy megyeszékhelyen, hogy a közlekedés kőkemény dolog, ami állandó figyelmet kíván. Ez így is van. Sőt, néha felmerül az emberben, hogy a közlekedés versengés, de az a darvini elmélet nem feltétlenül igaz, hogy a legéletképesebbek maradnak fent, hiszen a baleseteknél nagyon komoly százalékban a vétlen hal meg, aki jól csinálta a dolgokat, egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen.

Ebben igazat adok a volt oktatómnak. Abban már nem, hogy városon kívül mindenki tud vezetni. S ez azért nem igaz, mert túl sokan gondolják így. Ők azok, akik városban és országúton is mindig ugyanazzal a sebességgel hajtanak, és folyamatosan előzködnek, csak épp rosszul mérik fel sebességeket és a távolsági viszonyokat. Ők egyszerűen közveszélyesek. Bűnlajstromuk túl hosszú ahhoz, hogy most részletezzem.

Az ősz… hm… a még meleg nappalok, de már hűvös esték és éjszakák… a szőlő és a bor… Az utakon megfogyatkoznak a motorosok, amit nem feltétlenül sajnálunk tiszta szívből. A nyári vezetők is lassan elteszik a kocsijukat. A frissáru sem megy. A kölykök iskolában vannak. Már-már túl idillikus, nem? Az őszi betakarítás miatt a nagy gépek sárfelhordásait a kalandokkal teli év után rutinosan kerülgetjük. Talán csak a reggeli köd szokott kisebb bosszankodást okozni, de ez még csak ízelítő abból, ami majd következni fog, tehát valahol még ennek is örülünk. S gyönyörünket tovább fokozza az illetékes őszi bejelentése, miszerint felkészültek a télre.

-odo-

Utoljára frissítve: péntek, 16 augusztus 2013 11:21