Ma is ez lett a program, mivel az esőben semmi kedvem nem volt a város egyik feléből a másikba gyalogolni. Fel is szálltam nagy lelkesen a buszra és szépen a végéig vonulva el is helyezkedtem az egyik ülésen, aztán elkezdtem figyelni a körülöttem lévőket. Mindig akad meglepetés és senki ne mondja, hogy nem nézi végig azokat, akik bármilyen tömegközlekedési eszközön a közelébe kerülnek. Óhatatlanul nézegetni kezdjük egymást. Fiatal lányok, akik épp az iskolából jönnek, olyan 10-15 év közöttiek, mögöttük egy fiatal lány, inkább már egyetemista lehet, de talán épp csak most kezdte élete egyik legizgalmasabb időszakát. Ami azonban számomra döbbenetes volt, hogy a harmincas éveimnek immár egy idejét eltöltve még mindig rajtam volt a legkevesebb smink a busz ezen részének hölgytagjai közül.
Egyetemistának gondolt leányunk teljes harci díszben, amit nem is nagyon értek, hisz egy nagyon szép arc nézett vissza rám. Viszont tiszta bronzos árnyalattal, szempillákon szinte kilónyi fekete réteggel, a füstös smink is inkább feketébe hajló. Az igazi meglepetés azonban akkor következett, amikor a kicsinyke táskájából előszedett egy kis tükröcskét egy másik kisebb cipzáras szütyőt, amiből egy papírzacskónyi bronzos színű por került elő, amihez még egy nagyobb fajta sminkecset is csatlakozott. Tényleg azt hittem rosszul látok, mivel a tökéletesre maszkírozott arcára, ami alapból is szép volt, már így is egy kilónyi anyag volt felkenve. Sosem értettem és eljutottam odáig, hogy valószínűleg nem is fogom ezt megérteni, így tekintetem inkább odébb kalandozott.
A másik oldalon ültek a tizenéves leánykák, akik épp egymás táskáit vizslatták, így én is rápillantottam, mégis mivel járhat iskolába egy 10-12 éves leányka. A legidősebb szájából, aki úgy 15-16 lehetett ekkor hangzott el az ominózus kérdés a legkisebbhez: „Te hogy férsz el ebben a táskában?” Erre már jobban elkezdtem nézelődni és meglepődve tapasztaltam, hogy a kb. 10 éves leányka kezében egy hatalmas fekete női bőrtáska van, ujjacskáin a köröm mind kifestve és lázasan ecseteli, hogy ebben a táskában aztán simán elfér minden iskolai cucca. Na, ilyet sem láttam és hallottam még, úgyhogy örömmel vettem észre, nekem búcsút kell venni a kis csapattól.
Ők továbbutaztak, én pedig leszállva elgondolkodtam azon, hogy akkoriban, amikor én jártam így iskolába, egyáltalán nem volt szokás, hogy talpig sminkben, csini kistáskával érkezzünk, hisz sokkal fontosabb volt, hogy beleférjen, ami aznap kell és a tollaink helyére sem sminkecsetet tuszkoltunk.
De változik a világ és kíváncsi vagyok, hogy a kislány vajon 5-10 év múlva milyen táskát fog hordani és mennyi smink lesz az arcán, a körmei helyén mekkora műköröm fog díszelegni… és vajon tudni fogja, hogy az életben nem ez számít és nem ettől lesz igazán fontos valaki másnak az életében.
Rószegh Lili