Mindennapjaink tele vannak apró, de gyakran bosszantó, máskor vicces mozzanatokkal. Különböző ügyeink intézése során nem egyszer érezhetünk magunkon mesemotívumokat. Egy-egy hivatali ügy elintézése szükségelteti a három napot, s az intézmény oly’ messze van tőlünk, mintha túl lenne az Óperencián.

[bővebben]

Értetlenkedünk

Sivatagi rózsa – avagy a bizalom próbája: a tél

Tavasz végén kiskertem egy újabb lakóval bővült. A piacon szereztem be egy kedves fiatalembertől, aki a különleges növényt „majomfának” nevezte. Szerelem volt első látásra, mármint a kis fácskával. Az eladó biztosított róla, hogy télálló, és bolygatás nélkül hamarosan pompás cserje lesz belőle.
A növénykém imádta a napsütést, sőt a hőséget, egész nyáron gyönyörű vörös virágaival örvendeztette meg a méheket és a járókelőket. Néha olyan sok virágot hozott, hogy ragasztani sem lehetett volna rá többet.

 

Sivatagi rozsa

Kiültetés után

"Harminchárom éves lettem én" - Avagy onnan tudom, hogy öregszem, hogy a velem egykorúak fiatalodnak

Próbálom fejben tartani a szülinapokat, de bevallom, nem mindig sikerül. Ilyenkor jól jönnek a különböző programok, amik emlékeztetnek az ismerőseim születésnapjaira.

Nemrégiben egyik ismerősöm nevénél megjelent a figyelmeztetés, hogy ma van e neves napja. Gyorsan írtam neki egy köszöntőt.
Nem vagyok egy kortól stresszelő személy, de gondoltam, mivel nemsokára én is betöltöm a 33-at, megnézem miként is hat ez a szám felírva egy név alá. Így hát megnyitottam fentebb említett ismerősöm adatlapját, és csodálkozva láttam, hogy a 31-es szám szerepel ott. Gondoltam biztosan a Skype hibásodott meg, ezért lejjebb görgettem az adatlapot. S nem, nem a Skype számolta el magát, 1982 helyett 1984 szerepel(t) a születési évnél. Bennem egyetlen kérdés merült fel, és mocorog azóta is: ha már valaki fiatalítani akarja magát, miért pont két évvel? Mire elég két év?

Sok mindent köszönhetünk a multiknak, jót, s rosszat egyaránt. Messzire vezető téma ez, de én most csak egyetlen aspektusát emelném ki: az időszámítást.


Merthogy a multik jelentős időszámítási reformot valósítottak meg az életünkben. Szeptember végétől halottak napjára készülnek, de egyre inkább mégis Halloweent ünnepeltet(né)nek velünk, magyarokkal is. Az első csoki mikulások novemberben kerülnek ki, és a karácsonyi csinnadratta sem várat már ezek után sokáig. Januárban még ki sem hűlnek a szilveszteri holmik után a polcok, máris megjelennek a Valentin-nap szokványos rózsaszín-piros tárgyai (főként szívecskéi), február végétől pedig a húsvéti tojások és nyulak uralnak mindent. A pünkösd ilyen szempontból semmi érdemlegeset nem jelent – nem is baj, tegyük hozzá. Július végétől az iskolaszerek sokkolják a diákokat (lelkileg) és a szülőket (anyagilag).


Erre a látványra számítottam én is tegnap, 2015. augusztus 15-én, iskolatáska, füzet, írószer és mindenféle gyerekcsalogató holmikra. Ehelyett az egyik áruházláncban teljesen más jellegű díszlet fogadott: töklámpások, denevérek, télre gyűjtögető sünök.

Minap írtam pár medvehagymás ötletet és írtam a növénykéről is, főleg azért, nehogy valaki nagy lelkesedésében nekiindulva összekeverje mással és persze a szokásos példát hoztam a gyöngyvirággal. No de akad egy igazi szakértőm, aki menten felhívta a figyelmemet néhány alapvető dologra, ami először eszembe sem jutott, pedig azért én is úgy nőttem fel, hogy nőtt a kertben mindenféle, így nagyanyám kedvenc virágából, a gyöngyvirágból is akad elég sok.
Ahogy ezt eszembe juttatta, már rá is jöttem – igaz, sok helyen olvassuk, hogy ne keverjük össze, de mégis hogy is keverhetnénk, hisz alapvető dolgokban különböznek.

Minden tavasszal bekövetkezik és őszintén szólva minden évben megvisel, de valószínűleg nem csak engem… hogy miről is van szó? Természetesen az órák ide-oda pörgetéséről. Szerintem nincs ember ebben az időzónában és azokban az országokban, ahol átállítjuk az órát, aki ezt szeretné. Még ha el is akarják velünk hitetni a szakemberek, hogy ennek értelme van, minden bizonnyal ilyenkor reggel ők sem úgy ébrednek, mennyire várták ezt a napot. Helyesebben: vasárnap még mindenki úgy van vele – kivéve azok, akiknek ilyenkor is dolgozniuk kell, mert még akadnak ilyen emberek –, hogy ezen a napon még alszunk egy kicsit, nem bánt senkit, ha nem kelünk fel „időben”. Bár ez mit is jelent pontosan? Időben felkelni… de az erről való filozofálgatást meghagyjuk máskorra, térjünk vissza a mi kis óránkhoz.

Atallitas

2018. április 20. Péntek
Tivadar, Odett

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód