Értetlenkedünk
December 31. Ilyenkor azt érzem, hogy a körülöttem élők egy része kisebb mértékben megőrül, kivetkőzik önmagából és mindenfélét durrogatva, iszogatva köszönt egy napot, ami csak annyiban különbözik a többitől, hogy már nem 2014, hanem 2015 fog előtte évszámként állni. Sosem értettem ezeket a reakciókat... számomra mindig is érthetetlen volt, hogy ezen a napon miért muszáj ébren maradni, akkor is, ha épp nincs hozzá kedvem és mondjuk irtózatosan fáradt vagyok. Miért kell pezsgőt inni, vagy bármilyen más alkohol tartalmú italt, akkor is, ha nem szeretem. Miért kell mindenféle fura fejfedőket és maszkokat húzni, trombitálni, amit én fülsüketítőnek érzek... és még folytathatnám a sort... Gondolom, most mondják a kedves Olvasók, hogy „na itt is egy szilvesztergyűlölő"... Pedig nem.
Világbajnokság van, mindenki focit néz, és arról beszél. Jobban mondva a világ lakosságának egy része, a másik pedig értetlenkedve figyeli, hogy mégis mit lehet azon beszélni, hogy 22 emberke ott rohangál egy nagy zöld füves területen és a legfurcsább hajkölteményekkel felszerelkezve, mindenféle gyönyörű mintát magukra varratva hogyan kergetnek egy labdát, miközben ezrek üvöltenek magukból kivetkőzve a lelátón. A többiek meg, akik nézik, nagyjából ugyanezt teszik a képernyők előtt ülve otthon, egyedül, társaságban, tereken, bárhol...
Múlt héten olvastam arról egy cikket, hogy a magyar fiatalok kreatív problémamegoldó-képességét is mérte a legutolsó PISA felmérés (2012-ben volt, és akit érdekel, itt nézheti meg - bár angol nyelven - ennek publikált elemzését: http://www.oecd.org/pisa/keyfindings/PISA-2012-results-volume-V.pdf). Azt szerintem már mindenki hallotta, hogy mindenféle területen alulteljesítenek a fiatalok, így a problémamegoldás terén sem érték el az átlageredményt.
Azt szokták mondani, hogy életünk fontos eseményei szinte észrevétlenül jelennek meg, s csak utólag visszatekintve ismerjük fel jelentőségteljes szerepüket. – Lehet, hogy ez igaz sok mindenben, de akkor biztosan nem, amikor hirtelen méhrajtulajdonosokká válunk. Legalábbis nálam így volt – egyszer csak megjelentek, és valóban szorgos méhekként dolgoztak azon, hogy lakájossá tegyék a redőnytokomat. Boldog és rendkívül népes család kezdett gyűjtögetni a kiskertben éppen aktuálisan nyíló virágokon.
