Elemek megjelenítése címkék szerint: bölcsész

péntek, 06 november 2020 10:46

Hastáncolok tehát vagyok

A test–lélek–szellem hármasából évtizedeken át hajlamos voltam a két utóbbira fektetni a hangsúlyt. Nagyjából egy éve azonban reggeli és esti bontásban naponta kétszer végzek hastáncgyakorlatokat. Gondoltam megosztom Önökkel ez irányú tapasztalataimat. A táncok mindig is az emberi kultúra szerves részét alkották, nem is erre kívánom a figyelmet terelni, mindössze kedvet szeretnék csinálni a mozgáshoz, hiszen örömöt okoz! Arra pedig mindannyiunknak nagy szüksége van, még a magamfajta bölcsésznek is, aki könnyen felismerhető a fenekéhez nőtt székről és a szeméhez ragadt könyvkupacról.

Kategória: Feng Shuink
vasárnap, 30 április 2017 18:28

Amikor a bölcsész sportolni kezd

Sportolo bolcseszÖsszességében ezt így egy kicsit túlzó címnek érzem, de azért mégsem írhattam azt, hogy „elkezd sportolást imitálni”, vagy éppenséggel „futkározik egy kicsit valahol”, esetleg „nagy biciklisnek mutatja magát”. Inkább mindenből egy kicsit. De hogy mi is a nagy ok, amiért ezt elkezdtem, arra azért van magyarázat. Először is szeretném rögzíteni a kedves Olvasókban, hogy soha életemben nem sportoltam igazán. Ez már általános iskolában elkezdődött, amikor testnevelő tanárom valahogy olyan késztetést érzett magában, hogy a kis eminensnek titulált tanulót a falusi iskolában, akinek a szüleit, nagyszüleit mindenki ismerte. Nagyapám, mint a volt főagronómus elég nagy tiszteletnek örvendett és próbálta kis unokáit egy olyan szellemiségben nevelni szüleimmel együtt, amit édesanyjától látott. A lányok így megpróbálkoztak a balettal (ez nekem nem ment annyira, viszont unokahúgaim jeleskednek ezen a területen), zongorázni tanultunk,németül és franciául, főleg a humán területeken jeleskedtem, szóval ahogy egy volt professzorom mondta, olyan igazi 19. századi nemes kisasszonyoknak kijáró nevelést próbáltak megvalósítani. Ebből adódóan a testnevelés, mint olyan nem igazán tartozott nagy kedvenceim közé, hisz mindig utolsó voltam a sorban, a futásban mindig az utolsók közt értem célba és csak azt hallgattam, hogy na itt legalább látszik, hogy én sem vagyok aztán mindenben kitűnő, ezért szép lassan eluralkodott bennem az érzés, hogy ez nem jó.

Kategória: Értetlenkedünk