csütörtök, 28 november 2013 19:58

„Funkcionális analfabéta”?

Mit is értünk pontosan e kifejezés alatt? Megnéztem lexikonokban, szótárakban és ezt találtam: az érintett tud írni-olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg a használati utasítást, és nem tud a saját örömére olvasni. Ez akadályozza a további tanulást.

Hogyan is találkozom én ezzel a helyzettel az egyetemi világban? Most felkaphatnánk a fejünket azzal a kérdéssel, hogy mégis mit mondtam? Hol? Az egyetemen? Pontosan... mert nem tudom másként értelmezni azt, amikor egy fél év elteltével a hallgató nem tudja értelmezni azokat a mondatokat, amiket még szeptember első heteiben a kurzus tematikáján olvasott és természetesen meg is kapta, így azóta is néha-néha rávethette volna révedező tekintetét. Például, amikor most szembesül azzal, hogy november végéig neki egy dolgozatot kellett volna leadnia az általa kiválasztott témában, amihez még hivatkozási előírásrendszer is tartozik. Aki ezt most itt hirtelen nem tudja értelmezni, ez azt jelenti, hogy a téma során felhasznált szakirodalmat milyen formában kell feltüntetnie és itt a vezetéknév, dőlt vagy sima betűs formájától kezdődően minden pontosan rögzítve van a zárójelek használatáig. Nos, már az problémát okoz, hogy kiválasszon egy témát a felsoroltak közül, de utána jön a fő probléma: olyan tanárok jelentek meg a felsőoktatásban, akik képesek az interneten a különböző kereső oldalakra bemásolni azokat a szövegrészeket, melyek gyanúsan más jellegűek, mint a bevezető három sor.


Funkcionálisan ők vajon nem analfabéták? Bár ez durva kifejezés, belátom. Viszont egy érettségizett, az egyetemen már pár évet eltöltött fiataltól elvárható lenne, hogy ne csak a tűzoltó készülék használati utasítását tudja értelmezni, hanem a tanára által az orra elé dugott tematikát, feladatokat és itt említhetnénk azokat a dolgozatokat is, melyeket a vizsgaidőszakban kapnak meg. Ezeknél kisebb gondokat okoz a kérdések értelmezése, főleg abban az esetben, ha kollégáim közül néhányan abban lelik örömüket, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, melyekben már elrejtve a fél válasz is megtalálható, azonban így elég hosszú fogalmazással találkozhat a szerencsés/szerencsétlen hallgató. Hiába segítenénk, nem tudunk, hisz látjuk rajtuk, a feladatok olvasása már nehezen megy és szegények azt meg már végképp nem is veszik észre, hogy a hosszú kérdésfeltevés mögött a segítő szándék áll. Természetesen ők nem ezt látják benne, hanem inkább negatív jelzőkkel illetik tanáraikat, pedig a rövidebb fogalmazás sem vezet jobb eredményre. Már mindent kipróbáltunk...


Döntse el mindenki, mit is takar a címben jelölt fogalom, találkozott-e már ezzel a helyzettel. Szerintem elég sokan, sőt inkább lassan a társadalom nagyobb részét sorolnám ide, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, melyeket nehezebb értelmeznünk, nem igazán értünk elsőre. Gondoljunk arra, vajon egy magyar nyelven megfogalmazott egyszerű kérdésre tudunk-e még válaszolni, végre tudunk-e hajtani egy olyan feladatot, amihez megkaptuk az előírásokat. Aztán pedig tegyük fel a kérdést, hogy elvárhatja-e ezt a felsőoktatásban tevékenykedő oktató azoktól, akik a jövőt építgetnék majd valamikor.

 

Funkcionalis analf1              Funkcionalis analf2

 

Mi pedig addig is várunk és azért találkozunk olyanokkal is, akik cáfolják a fenti sorokat és így miattuk megéri, hogy napjainkat azzal töltsük, megpróbáljunk valamit átadni abból, amire mi eddigi kutatói pályánkon eljutottunk. Várjuk őket, minden szemesztert ezzel a lendülettel kezdünk és szerencsére eddig még sikerült rábukkannunk mindig valakire, aki hasonló módon, nagy lelkesedéssel olvassa azokat a könyveket és tanulmányokat, amikkel zaklatjuk őket.

 

L. R.

Utoljára frissítve: csütörtök, 30 január 2014 20:27