hétfő, 16 szeptember 2013 08:23

Néha az egyetemi kurzus is hasznos lenne – egy vetélkedő margójára

A minap megláttam az egyik tv-csatornán egy vetélkedőt és ilyenkor mindig elfog a kíváncsiság, vajon mennyit tudhatok, nyerhetnék-e a játékban. Aztán mindig eszembe jut, mennyi kérdés van, amire az ember a választ csak akkor tudja, ha egy általa teljesen haszontalannak ítélt egyetemi kurzuson netán megjegyzett valamit és hirtelen beugrik a válasz…

Természetesen ez csak akkor fordul elő, ha van, mi beugorjon. Nos, ebben a vetélkedőben feltették a nagy kérdést, hogy Hugonnai Vilma, az első nő, aki Magyarországon diplomához jutott, vajon miből is szerezte: orvosi vagy tanítói diplomát kapott. Annak, aki valaha kicsit is foglalkozott azzal a témával, a nők hogyan jutottak el odáig, míg egyetemi diplomát szereztek, ez a kérdés egyáltalán nem okoz problémát. Válaszadónkat kicsit megizzasztotta a két feltüntetett lehetőség, de nagy erőlködés után azért megoldotta a problémát. Számomra a legnagyobb meglepetés ezután következett be: a műsorvezető magyarázata… Ilyenkor jut eszembe, hogy vajon ki adja a kezébe a helyes megoldások magyarázatát, egyáltalán normálisan utánajár bizonyos dolgoknak vagy csak szűkös ismereteire hagyatkozva firkál valamit egy lapra. Ugyanis jelen esetben tisztelt műsorvezetőnk, akit magam is kedvelek és egyáltalán nem tartom alulműveltnek, kifejtette, hogy mivel a 19. század végén már annyian kaptak tanítói diplomát a nők közül, így az nem lett volna elég érdekes. Elnézést kérek, ha nem pontosan idézem, de valami ilyen maradt meg az emlékezetemben és még hozzátette később is, hogy a tanítói diploma mennyire elterjedt volt… Hát, ez már kirángatott az amúgy bágyasztó esti semmittevésemből. Eszembe jutott, hogyha netán azok, akik összeállítják ezeket a kérdéseket és válaszokat, kicsit is beleolvasnának kimondott szakkönyvekbe, melyek a témára vonatkoznak, már nem mondana senki hasonló butaságokat az ország nyilvánossága előtt. Butaság… sokan felkaphatják a fejüket, miért is mondom ezt, de azok az idős tanítók és tanítónők, akik még az 1950-es évek előtt végezték tanulmányaikat pontosan értenék, mire is gondolok. A tanítóképzés a 20. század közepéig középfokú oktatásnak számított és így az ott tanulók közül senki sem kapott diplomát egészen odáig, hogy az első tanítóképzőt főiskolává nem alakították. A tanítónőképzők létesítése igazán a 19. század végén kezdett elterjedni, így egyáltalán nem mondható az, hogy amikor Hugonnai Vilma diplomáját tényleg kézhez vette egy valóban hosszú és végeláthatatlan küzdelem után, tanítónők hada lepte volna el az elemi iskolák katedráit.

Hugonnai Vilma

 

Valahogy ez jutott eszembe így egyik este, miközben próbáltam nem arra gondolni, hogy néhány ember számára, akiknek megfordul a fejében, hogy egyetemi tanulmányaik jóformán semmit sem érnek, egy ilyen kérdés esetében milyen jó is lenne, ha a legnagyobb nyugalommal adnák meg a tökéletes választ, mivel valamilyen őrült tanár anno az egyetemi kurzusok egyikén épp azt próbálta megértetni velük, hogy nőként nem volt mindig olyan természetes ezeket a padokat koptatni, a fiúk szeme meg úgy lógjon kocsányokon a lengébb öltözetű lányok láttán, hogy jusson eszükbe, milyen lehetett az, amikor nem is találkozhattak volna velük tanulmányaik során. Itt most ne említsük azt, mennyire lehetne idegesítő a gondolat, hogy most nyerhetnénk pár milliót, ha anno nem a legújabb facebook profilt nézegetjük a tegnap vásárolt okosnak mondott telefonon az órán…

Aki szeretne többet megtudni Hugonnai Vilmáról, nagyon sok linket találhat a neten (az egyik legnépszerűbb netes enciklopédiában is olvashat róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hugonnai_Vilma) és ha a tanítóképzés alaposabb ismeretére vágyik, tudom ajánlani Németh András 2012-es művét a pedagógus szakma kialakulásáról vagy bármi mást, amit a témában fellelhet, mert biztosan megtalálja benne a kérdésekre adandó helyes válaszokat.

 

L. R.

Utoljára frissítve: csütörtök, 17 december 2015 21:46