hétfő, 30 március 2015 14:43

Átállás

Minden tavasszal bekövetkezik és őszintén szólva minden évben megvisel, de valószínűleg nem csak engem… hogy miről is van szó? Természetesen az órák ide-oda pörgetéséről. Szerintem nincs ember ebben az időzónában és azokban az országokban, ahol átállítjuk az órát, aki ezt szeretné. Még ha el is akarják velünk hitetni a szakemberek, hogy ennek értelme van, minden bizonnyal ilyenkor reggel ők sem úgy ébrednek, mennyire várták ezt a napot. Helyesebben: vasárnap még mindenki úgy van vele – kivéve azok, akiknek ilyenkor is dolgozniuk kell, mert még akadnak ilyen emberek –, hogy ezen a napon még alszunk egy kicsit, nem bánt senkit, ha nem kelünk fel „időben”. Bár ez mit is jelent pontosan? Időben felkelni… de az erről való filozofálgatást meghagyjuk máskorra, térjünk vissza a mi kis óránkhoz.

Atallitas


Már előző nap este próbálom magam a gondolathoz szoktatni, hogyha másnap felkelek, bizony a reggel 7 már nem is 7, hanem 8 óra… ami ahogy előbb említettem, vasárnap még nem okoz gondot, viszont ott a hétfő… Van valaki, aki szereti a hétfő reggelt? Nem hinném! Ráadásnak ilyenkor még azzal is párosul, hogy a pár hónap alatt megszokott ritmusomhoz képest egy órával korábban kell kezdenem mindent. Biztosan akadnak néhányan, akik most ott mosolyognak magukban, hogy ezer százalékra valami álomszuszék, néhanapján egy s mást írogató hölgyecske nyafoghat, miért nem alhat tovább egy órácskával. De vállalom: szeretek aludni és szeretem a reggelt is, szép lassan felébredve, nem kiugorva az ágyból, aztán meginni egy csészényi gőzölgő teát azzal/azokkal, akit/akiket szeretek. Nos, ez lenne a reggel és hétköznap is lehetséges, csak időben kell hozzá kikecmeregni az ágyból, amit én igyekszem meg is tenni, hisz menten másképp indul a nap és talán jobb kedvvel is indul mindenki a munkája irányába.


De minden tavasszal itt van ez a nap, amikor a hétfőt még annyira sem kívánom, mint máskor. Amikor egyszerűen csak átugranám vagy inkább lehetővé tenném, hogy minden munkahelyről elkéső ember, ne idegeskedve érkezzen meg, hanem nyugalomban, mert a többiek elnéző mosollyal nyugtáznák, neki nehezebben megy az átállás, mint másoknak. Olvastam, többen lázadoznak az órák átállítása ellen, mivel egyre kevesebb értelmét látják. Támogatom, csak akkor döntsük el, melyik is maradjon meg. Az őszi, amit most várunk, viszont mire odáig jutunk, már megszokjuk ezt, esetleg találjunk ki valami teljesen mást a kettő között? Nem tudom és azt sem, egyáltalán lehetséges lenne-e a kettő között találni valami megoldást. Ezt a tudós emberekre bízom, mert biztos vagyok benne, hogy ők sem indulnak hatalmas mosollyal az arcukon reggel a fürdő vagy a konyha felé a megszokott 6 óra helyett mondjuk 5 órakor, mert a biológiai óránkat nem olyan egyszerű átállítani, mint a másikat.


Viszont mi, akik ez ellen vagy ezért nem tehetünk semmit, próbáljunk meg reggel is úgy felébredni, hogy legyen még időnk néhány perc nyugalomban eltöltött időre egy csésze forró tea, kávé, kakaó, bármi mellett, aztán indulhatunk akár bosszankodva is a korai órán, de úgyis az a pár perc nyugalom fogja a napunk meghatározni.

Jó átállást!


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: csütörtök, 17 december 2015 21:36