Nekem magával a nappal semmi bajom nincsen, csak valahogy sosem voltam az óévet búcsúztató és az újesztendőt hatalmas ovációval fogadó, a többi embert éjfélkor ölelgetős-csókolgatós fajta.
Azt sem igazán értettem soha, miért kell ilyenkor fogadalmakat tenni, amiket valljuk be őszintén, nem hinném, hogy sokan be is tartanak... mert ha valaki például le akar fogyni, netán hízni szeretne, vagy bármilyen káros szenvedélyéről mondana le, új életet kezdene, pozitív gondolatokkal, nos ehhez nem feltétlenül szükséges az, hogy december 31-ről január 1-re váltson a naptár. Ez a döntésünktől függ, amikor az megérlelődik bennünk és nem attól, hogy új évet kezdünk és az biztosan új életet is jelent, ami nem igazán szokott ténylegesen meg is valósulni, de nem mondanám azt sem, hogy ez sosincs így. Ez van... én a karácsonyt szeretem. Vannak még ilyen emberek szerintem rajtam kívül ezen a bolygón.
Természetesen voltak évek, amikor én is nagyobb társaságban ünnepeltem, de inkább beszélgetéssel, játékkal töltve az időt. A játék pedig nem feltétlenül csak a „kinevetavégén"-t és társait jelentette, hanem még a pókert is. A társaság kissé mondjuk megdöbbent, amikor a szemüveges, bölcsész leányzó mindent vitt, pedig ők meg voltak róla győződve, hogy lesz legalább egy ember a társaságban, aki biztosan semmit sem fog nyerni és hamar fel is adja a játékot.
Szerencsére néhány évvel ezelőtt úgy alakult a családban, hogy a kisgyermekek megtudták, a többiekkel ellentétben én nem megyek sehova, így nem csak a nagyszülőket lehet nyúzni, hanem végre akad ugyan egy kissé túlkoros, de mégis játékra, mesélésre bármikor rávehető családtag. Azóta megoldódott a szilveszter éjjelem, hisz már ők is előre várják, mikor érkezik a mesemondó és várépítő társuk.
Addig is készülődöm, hisz kell a játék, kell az új mese – bár csak néhány mesekönyv akad a kezünkbe, hisz a legjobbakat szerintük csak úgy a mi kis alvó plüsseinkkel találjuk ki együtt. Éjfélig pedig van időnk, hisz az a bizonyos üvegcipellő és ruha a hercegnőn is csak a harang kondulásáig, éjfélig létezett, így a mi meséink báli hercegnői és tündérei is harangszóra, csillogó ruhában köszöntik majd az újabb esztendőt.
Rószegh Lili