vasárnap, 23 március 2014 20:41

Tavaszi intermezzo

Egy házfelújítás kellős közepén vagyok. A helyzet nem túl idilli, már csak azért sem, mert a rászánt összeg jobban kopik, mint kellene. Mit tesz hát az ember? Spórol. Hogyan? Ahogyan tud. Például úgy, hogy maga küszködik, amivel csak lehet.


De legalább az idő kegyes. Tavaly tavasszal ellentétben főként szinte kora nyáriasnak tűnik az időjárás. Így hát ma épp fürdőszobát vakoltunk. Egy eldugott kis településen élek, nagy nyugalomban és ezért meglepő, ha új arcok bukkannak fel az utcában. Ma több idegent láttam az utcán vándorolni kerítéstől kerítésig haladva, mint gólyát az égen (igen, itthon vannak, szóval tényleg tavasz van). Meglepődtem kicsit, de folytattam tovább, amiben benne voltam: maltert kevertem.

A két jól öltözött idegen az én kerítésemnél is megáll. Jönnek a választások. Most már kétségtelen, hogy tavasz van. Pártoknak, vagyis egy pártnak, a sajátjuknak, agitálnak, de ők úgy mondják, hogy szavazatokat gyűjtenek. Rájuk nézek. Aztán a még nem idős, de nem is fiatal, ám kétségtelenül fiatalos szüleimre pillantok, akikkel a falakat vakolom, hogy kicsit megfogjuk a kiadásokat. Közlöm az idegenekkel, hogy talán megérthetik, de nem érek rá a kapunál ácsorogni, ha jönnek segíteni, szívesen meghallgatom őket közben. A lényeg, hogy a kezük is járjon, ne csak a szájuk. Ők zavartan álldogálnak egyik lábukról a másikra. Értem én, mi a helyzet. Azt mondják, szívesen, de ők nem érnek rá, meg nem is úgy öltöztek. Tényleg nem. Jól öltözöttek, de annyira még nem. Azt majd akkor, ha több csordul ki a mézes bödönből.

 

Epitunk


Újra a szüleimre nézek. Eddig azt hittem, nem könnyű nekem, hogy egyedülálló fiatal nőként belekezdtem egy házfelújításba. Az idegenekre pillantok. Igazából nem az a pontos helyzetleírás, hogy "nem könnyű nekem", hanem egyenesen bajban vagyok, én is, meg egy egész nemzet, mert ezek az emberek hogyan akarnak egy országot újjáépíteni, ha megijednek egy vedér maltertól?

Bodor Cs. Mária

Utoljára frissítve: kedd, 25 március 2014 20:16