Anyukám receptúrája alapján madártejet készítek. Szeretem, mert az elkészítése és maga az étel is könnyű.

Gyerekkorom óta hallok hangokat. Tudom, millió más ember is, ettől még nem lennék különleges. Nem is erre utalok. De nem kell megijedni, nem idegen lények titokzatos suttogását, vagy semmihez sem köthető hangforrást. Az én tudásom ennél sokkal egyszerűbb, mégis bonyolultabb. – A közelemben lévő emberek hangos gondolatait hallom meg. Nem megérzem őket, vagy leolvasom a testbeszédükről, hanem meghallom mindazt, ami erőteljesen dübörög bennük.

Mostanában a nagy metrókatasztrófa miatt tömegével jelennek meg a túlélők történetei. Tudom, hisz engem is sokan felkerestek, és kértek, hogy meséljek róla. Általában elzárkóztam ezek elől a megkeresések elől, nem volt szokásom nyilatkozni. Bár lehet, hogy ha a tv-ben azt mondom, hogy nem nyilatkozom, az máris nyilatkozatnak számít? Hagyjuk ezt, messzire vezetne, s én nem akarom a felelősöket keresni, sokan megteszik helyettem. Én csak a saját történetemet szeretném elmesélni, vagyis annak egy részét, ami úgy alakult, hogy egy ezrek életét megváltoztató, közülük sokakét kioltó, tragédiával fonódott össze, elkerülhetetlenül.