Egyszer volt egy kerek erdő, szélén egy kerek rét, kerek rét közepén egy kerek kunyhó. Ott éldegélt boldogságban három jó barát, Bodrikutya, Szürkeszamár és a Kéknyúl. Kerek rétjük közepében kerek házuk kiskertjében mindenféle szép virágot ültettek. Volt ott piros tulipán, lila ibolya, rózsaszín jácint, napsárga nárcisz és illatozó rózsa. A három jóbarát sokat kirándult a kerek erdőben, ahol gyakran meglátogatták barátaikat, Brumimacit és Mogyit, a mókust.

Egyszer élt egy házikóban, erdőszéli kis kunyhóban egy macska és egy kisegér, kiknek élete, ha megfigyeljük, nem volt más, mint maga a „Rettegés". Cicómicó, ki gazdasszonya szeme fénye volt, abban a tudatban élte napjait, hogy nála szebb bundájú és kecsesebb macska a környéken még nem volt. Incifinc, a kisegér, szintén e házban éldegélt s kezdetben nem sejthette, hogy jelenléte, mint egy rém, átjárja a ház lakóinak életét. Rövid idő elteltével úgy gondolta, e ház maga az Egérparadicsom, mivel a ház valódi urának személye hamar megváltozott. Cicómicót hamar átjárta a rettegés, ha meglátta és meghallotta a ház ura jövetelét.

Rozika és a tó tündére

Nem messze Pécstől, hegyek és dombok között élt Rozika családjával egy kis faluban. Itt élt, amióta megszületett, pontosan hét éve és szinte mindenkit ismert, akik az utcájukban laktak, a templommal szemben. Természetesen az utcában lakók mind tudták, ki az a copfos, állandóan mosolygó kislány, hiszen szülei, nagyszülei és még azoknak a szülei is a faluban éltek már hosszú idő óta. Minden reggel, amikor elindult az óvodába nagymamájával, akit a többiek Marika néninek hívtak, elmentek egy gyönyörű park előtt, ami egy nagy kastélyhoz tartozott.