Elemek megjelenítése címkék szerint: erdő

hétfő, 30 október 2017 19:42

A köd újra leszállt…

Bár be kell valljam, nemcsak a köd, hanem az eső is és a szél, meg a hideg idő, így kis csapatunk kihagyta az esti vadászatot a hosszú hétvégén Zala egyik picinyke zsákfalujában, Valkonyán. A kis falu viszont csodákat rejt, olyanokat, amikről még nem is hallottunk addig, míg pár éve el nem keveredtünk barátunk révén, aki a közelben él, ebbe a kis faluba. Idén a rossz idő miatt nem ültem ki vele a lesre és nem boldogítottam azokkal a gondolataimmal, hogy az állatok már biztosan régóta megfigyelnek minket és kicsi, villogó szemeiket látom a bokrok között, de a történetünk azóta is szájról szájra jár és minden egyes találkozásunkkor előkerül, hogy én bizony még olyat is látni vélek, ami nincsen. Azért megjegyezném, hogy szerintem azok az állatok igenis figyelnek minket és sokkal jobban tudják, mit csinálunk, mint mi magunk a sötétben egy magaslesen ücsörögve.

Valkonya2

Kategória: Kirándulunk
szerda, 15 július 2015 15:53

Bajor lombkoronák

Amint múltkori kekszes írásomban említettem, mostanában kirándulgattam. Úgy éreztem, ennyit most igazán megérdemlek magamtól, és ha még a Hercegünk is csatlakozik, ugyan nem fehér lovon, de néhány lóerőn, akkor még fantasztikusabb lesz az élmény. Szokásomhoz híven meglátogattuk a barátokat Bajorországban, akikkel kisebb kirándulásokat tettünk a környéken, így jutottunk el Scheideggbe egy lombkoronaparkba.

 

Bajorlombok0


Bevallom, már a gondolattól is féltem, vajon mi várhat ott rám, hiszen gyermekkorom óta tériszonnyal küszködöm és köztudott, hogy a lombkorona már pedig magasan van és így a bajor Alpokban található fenyőerdő sem lesz valószínűleg hozzám méretezve. A kíváncsiság azonban nagy úr és előbb-utóbb legyőzi azt a kis hangot belül, hogy a dolog eléggé ijesztőnek hangzik. Mikor pedig odaértünk már nem csak annak hangzott, hanem a látvány is elég felemelő volt. Az emelkedés pedig szép lassan kezdődött, ugyanis nem a könnyebbik, liftes utat hanem a lépcsőset választottuk. Ez azért is volt egy idő után rémisztő, mivel a lépcsők alatt ugye csak a levegő volt és el kellett érni a lombkoronát.

Kategória: Kirándulunk
vasárnap, 01 március 2015 18:27

A titokzatos erdő

"Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben."

Erdő. Fák, bokrok, virágok. Életünk szerves részei és nem csak azon szerencséseké, akik ott tölthetik mindennapjaikat munkájukból vagy bármi másból adódóan. Az erdő létfontosságú számunkra, de én most nem azokat az indokokat sorolnám fel, melyeket lassan minden felbukkanó médium harsog felénk. Persze, fontosak azok is, hisz mi lenne Földünkkel a hatalmas erdők, gyönyörű fák nélkül.


Az erdők fontos szerepet töltenek be az emberiség kultúrtörténetében is. Megannyi isten, kik alkotói, védelmezői, lakói az erdőknek. Gondoljunk csak a görög-római mitológiára, ahol Pán, Artemisz, Apollón, a Nimfák mind az erdőhöz kötődtek. A Heszperiszek kertjében állt az aranyalmát termő fa és Daphné, a nimfa, Apollón szerelme elől menekülve változott babérfává. De nem kell nekünk a görög-római mitológiánál maradni, hisz a Bibliát kézbe véve azt olvashatjuk benne, hogy az első emberpár, Ádám és Éva egy gyönyörű kertben, a Paradicsomban, ha úgy vesszük, egy erdőben élt, amelynek nem minden fája lett volna számukra elérhető, a történet végkifejletét ismerve azonban ezt nem nagyon sikerült betartaniuk.

 

Tunderek faja

A felséges fűz, a "Tündérek fája" a kép baloldalán látható

Kategória: Kirándulunk