Mit gondolsz, ki volt az, aki ennyire meg tudta ijeszteni? Talán egy hatalmas állat, kinek nevét és erejét az egész vidék rettegi? Hát a hatalmas úr, kinek nevétől Cicómicót ma is rettegés tölti el, e szörnyűséges fenevad nem volt más, mint Incifinc.
E furcsa pároson nevetett minden állat a vidéken, hisz senki sem látott még olyat, hogy egy macska az egértől féljen. Derék gazdasszonya csodálkozott is rajta eleget, pedig minden baj fő okozója nem volt más, mint ő maga, aki szintén rettegett, ha meglátott egy egeret. Mikor derék Cicónk épphogy megszületett, gazdasszonya úgy megörült, mivel sosem látott még nála szebbet. Kényeztette, becézgette, mindenhová magával vitte, hogy láthassák az emberek, az ő portáján él a világ legszebb macskája, kinek nevét egyszer majd rettegni fogják az egerek.

Igen ám, de mikor meglátott egy egeret, sikítva ugrott kettőt-hármat, s már a szék vagy az asztal tetején termett. Több se kellett Cicónknak, mikor már kicsit nagyobb lett. Drága gazdasszonya sikoltozását hallva ő is szép bundáját mentve a szörnyeteg elől az asztalon termett. Az hiába próbálta őt, a hős macskát az egér ellen hadba küldeni, Cicómicó másképp gondolkodott s eszébe sem jutott a szörnyet jól megkergetni. „Miért menjek én le innen – morfondírozott magában – ha ő ennyire fél, ez a borzalmas teremtmény valószínűleg a legrettegettebb élőlény a Föld kerekén. Gazdasszonyom sokkal nagyobb és bölcsebb nálam, mégis ennyire fél, én minek vigyem akkor vásárra gyönyörű bundámat, ha előjön a cincogó rém?" S így okoskodva, az asztalon állva, gazdasszonyához bújt Cicó, hisz az ő szemében is immár Incifinc lett a szörnyű rém, kit ha meglátnak föltűnni valahol, mindkettejükben megfagy a vér.

Így lett a ház ura Incifinc, a kisegér, ki azóta él békességben, immár népes családja körében, Cicómicót ijesztgetve, mint maga az Erdei Rém.

Rószegh Lili