Elemek megjelenítése címkék szerint: madarak

Ma rendhagyó nap van. Dolgozni megyek, de színes cipőim helyett ezúttal gumicsizmát húzok, ugyanis társadalmi munkában krumplit szed a munkakollektívánk.

Valóban szokatlan ez a nap, mert feketerigó füttyét hallom, ami lehetetlenség szeptember második felében. Megállok, s hirtelen májust érzek. A csodás májust az illat fergetegével, a színorgiájával; a pompás ruháját felöltő májust, amely idén igencsak felejthetetlen volt a bőséges tavaszi virágok, a madárdal és sok minden más miatt… S épp májusban olvastam Hamvas Béla e hónapról írt lélekemelő sorait a Silentium című művében. A május az év leggyönyörűbb hónapja, állapítom meg, de emlékeimből-gondolataimból egy pajkos szempár vizslatása zökkent ki. Seregély ül a villanypóznán és mintha belelátna a májusról szőtt ábrándjaimba, majd csúfondárosan elrepül.

A tavasz közeledtét mi sem jelzi jobban, mint a zengő madárének, s kertészként az embernek szerszámokkal a kezében ügyködve énekes barátaink dala a szívét-lelkét-fülét betöltve megsokszorozza erejét.

S mi adhatna több erőt, ha nem az, hogy rájövünk, hogy a madarak bizony tudnak magyarul!

Napjaink ünnepi kalendáriumában a legrangosabb helyet keresztény ünnepek foglalják el, amikor a társadalom egyre nagyobb tömegei válnak vallástalanná, egyre kevésbé tudják mit kell ünnepelni.
Ünnepek azok a kitüntetett alkalmak, napok, amelyek kiemelkednek a hétköznapokból. Az ünnep az idő egészéből kiemelt, rendkívüli idő. Úgyis mondják az ünnepek kutatói, hogy szent idő. Az ember kiemelkedik a megszokott időből, felülemelkedik a hétköznapokon, ugyanakkor az ünnep csak a hétköznapok függvényében érthető meg.
Az ünnep fontos alkotóeleme a csend - napjainkban talán ez hiányzik leginkább az ünnepekből.
Barna Gábor kiváló vallási kultúrakutatónk meglátása szerint a karácsony nemcsak a Megváltó születésének gondolatát veszítette el, hanem egyre inkább "szeretet-ünnep" jellegét is, napjainkban a karácsony inkább az ünnepet megelőző hetek vásárlási alkalmait, a fogyasztás ünnepét jelenti.