hétfő, 05 január 2015 21:55

A „Nagy Háború” – 1914-1918

Írta:

Már 100 éve kezdődött és még mindig hatással van az emberek életére. Még mindig nem tudunk róla oly sokat, amennyit szeretnénk és nem csak a történészek vannak így. Mindenki kíváncsi. Még ha ki is jelenti, hogy márpedig őt nem érdekli a háború, végképp nem a „Nagy", akkor is hallott róla ezt-azt, esetleg látott valamilyen filmet, amiben óhatatlanul megjelent. Azt pedig most nem kezdeném ecsetelni, hogy a mi kis országunk életére milyen hatással is volt.

Tavaly kezdődött ennek a nagynak nevezett háborúnak, vagyis az első világháborúnak a centenáriuma – 100 éves évfordulója – és még néhány évig el fog tartani, hiszen annak ellenére, hogy akkoriban sokan úgy vélték, hamar véget vetnek majd a harcoknak, mégis évekig tartott. Az abból való kigyógyulási kísérlet még tovább, sőt mondhatnánk beletorkollott a másodiknak nevezett, az egész világra kiterjedő háborúba, aminek ha nagyon őszinték akarunk lenni, a mai napig nem sikerült a gyógyírját megtalálni.

A nagy haboru

Ferenc József hadüzenete


Még nagyon sok a homályos folt, és itt nem arra gondolok, hogy melyik század merre masírozott, mit mondtak a tábornokok – na ebben az esetben is csak a hivatalos verziót ismerjük és nem feltétlenül azt, mire is gondoltak. Azokról az emberekről viszont nem tudunk, akik a harcmezőkön gyalogoltak, fagyoskodtak télen, nyáron izzadtak a zubbony alatt. Azokról pedig, akik otthon várták őket, még kevesebbet. Vajon mit érezhettek? Mit gondoltak, mikor útnak engedték fiaikat, férjeiket? Mit írtak nekik, ha egyáltalán tudtak írni, és ha még a levél is megérkezett. A frontvonalakon hányan lehettek, akik írták naplóikat bármilyen kicsinyke füzetecskébe? Maradt meg ezekből a füzetecskékből? Biztosan! Sőt, lehet ott porosodik bármelyikünk padlásán a déd- vagy üknagyapa holmija között, persze ha megmaradt...


A 100. évforduló kapcsán több ország kutatói, történészei, muzeológusai fogtak össze és próbálnak meg létrehozni egy hatalmas adatbázist, hogy az emberiség megismerje ükapáik életét, akik életüket kockáztatták valamiért, amiről nem is igazán tudták, micsoda, hisz sokan hazájuk védelmében indultak neki. De tudták, mi is történt igazán?


Sajnos Magyarország, ahogy nézegettem, nem nagyon vesz részt ebben a munkában, ahol több ország a közgyűjteményeiben felhalmozódott anyagot tette nyilvánossá. Ami azonban ezen oldal igazán nagy tette, hogy bárki regisztrálhat és feltöltheti azt, amit talál, amit családja megőrzött. Nézegethetünk fényképeket és olvashatunk (!) leveleket, naplókat, képeslapokat, de talán ami a leginkább érdeklődésre tarthat számot, filmeket is megnézhetünk, melyeket az akkori technikával készítettek a 20. század elején. Rövid üzenetek, ki mit tartott fontosnak, hogy családjával tudassa. Mit érzett igazán lényegesnek az a katona, aki valahol egy lövészárokban nekiállt, hogy leírja füzetecskéjébe, mi is történt vele aznap. Egyáltalán, miért írta? Tudta, hogy megmarad? Haza akarta küldeni? Miért ír valaki naplót, amikor épp egy sáros árokban fekszik és körülötte nem a legszebb látványt nyújtják még élő bajtársai sem.


Biztatnék mindenkit, látogasson el a honlapra, és ha talál valamit, ami az első világháborúhoz, a „Nagy Háborúhoz" köthető, regisztráljon és töltse fel. Nagy segítség lenne mindazoknak, akik az emberiség történetének ezen éveit kutatják és nem feltétlenül csak most. Ötven év múlva ezek az írások, bármilyen tárgyi emlékek már nem lesznek olvashatóak. A tinta, a ceruzák szürke színe megkopik, a lapok elsárgulnak, elszakadnak, szétfoszlanak és így az is, amit bennük olvashatunk. Ha valaki majd fél évszázad múlva szeretné megtudni, milyen volt az élet az első nagy háború idején, hol keresse, mihez nyúljon? Így viszont lehetőséget adunk. Magunknak, hogy megismerjük és utódainknak is, hogy ők is olvashassák, kutathassák, mi történt száz évvel ezelőtt.


A honlapot itt találhatjuk: http://www.europeana1914-1918.eu/en


Egy kis nyelvtudás szükséges hozzá, de választható nyelv és köztük ott találjuk a magyart is. Úgyhogy senki se féljen és kalandra fel! Ez egy időutazás, ami mindenkinek érdekes lehet, hiszen Ferenc Ferdinánd keserű végzetét mindenki megtanulja már általános iskolában, de vajon azt mennyire ismerjük, hogy mi lett azokkal az emberekkel és most mindegy melyik oldalon is álltak, akik a lövészárkokban töltötték az elkövetkező éveket és mit írt nekik a szerelmük, gyermekük, anyjuk aggódva, hogy vajon viszontlátják-e őket még valaha.


Rószegh Lili