Sokáig nem bírtam. Aktív közel három hónapom alatt sok-sok fura szerzettel volt lehetőségem "megismerkedni". S megijedtem. Nemcsak az emberektől, hanem egy balsejtelemtől. Belegondoltam: vajon a gép előtt fog ülni a párom akkor is, ha már együtt leszünk? A válasz baráti körön belül érkezett meg: "Na ná!" Talán akkor lendül majd bele igazán.
Szóval kikapcsoltam a gépemet. - S beköszöntött életembe a Szerelem. A Szőke Herceg fehér lovon. Gyakorlatilag szó szerint.
Korrektnek tartva magam, úgy döntöttem, kilépek a webes felületről. Törlöm magam. Mondták, hagyjam, fél éven belül úgyis töröl magától a rendszer. - Nem, nem. Jobb lesz. Egyenesebb.
A törlés gomb hamar meglett. Utána kattogtattam, modern Dorottiként tébláboltam a sárga kockás útnak tűnő linkeken. Ide-oda, postafiókba be, oldalra vissza. S végül megkérdezték miért. Választhattam.
Választottam a megadott opciók közül: mert megtaláltam a párom a társkeresőn kívül. Javaslatokat kellett még adnom. - Adtam. Hogy legyenek rendezvények, személyes találkozási lehetőségek, mert egy mosoly gyakran felér egy megtelített postafióknyi levéllel.
Ők beletörődtek. Profilom törlése után felbukkant nagy betűmérettel, vörös betűkkel kiírt figyelmeztetés: FIGYELEM! Huszonnégy órán belül nem hozhatom létre újra ezt a felhasználói nevet. S nem is ez volt fenyegető, hanem az utolsó szó:
VISZONTLÁTÁSRA!
Kamaszkoromban kőkemény horrorfilmeken edződött gyomrom megremegett.
Jaj.
Ez vegytiszta fenyegetés. Kérem szépen! Elég lett volna egy "Köszönjük tagságát! Amennyiben úgy hozza az élet, visszavárjuk!" szlogen is. De nem. Ők fenyegetnek. Visszatérsz Te még ide! A magányosok nagy illuzionista közegébe. Nehogy azt hidd, hogy most megtaláltad a boldogságot! Nem, nem! Tudd, hogy ezzel itt és most nincs vége, társkeresésre fordított időd újra eljön. Mi itt leszünk.
Döntöttem: én tuti nem. Nem hagyom magam megfélemlíteni és negatívan viszonyulni kapcsolatomhoz.
Álszentség! "A sok boldogságot kívánunk!" begépelésébe leperegtek volna a programozójuk ujjai?
Hogyan bízhatunk meg ezekben az oldalakban?
Tudom, sokan találnak így párt. Tudom, vannak siker sztorik. Mégis azt éreztem a társkereső szolgáltatással való szakításomkor is, mint a húsvér férfiak esetében: hogy ki milyen is valójában, az nem menet közben derül ki, hanem a legvégén. A maszkok lehullása után, amikor már nincs értelme tovább játszani a szerepeket. Ők visszavárnak, mert pusztán fogyasztó vagyok a számukra, s nem társra vágyó emberi lény.