Kislányként mindannyian tudjuk, kik is vagyunk valójában és meséink hősnőivé válunk pillanatok alatt. Felismerjük állandóan bóbiskoló, álmodozó barátnőnkben Csipkerózsikát, látjuk, melyik házban lakik Hófehérke, aki állandóan tüsténkedik, és csak mi tudjuk, hogy a kertészkedő, állatokat szerető, a nagymamájának a konyhában segítő leányka az évek múlásával Hamupipőkévé változik. Azonban mindenkiben van a mesék hercegnőiből egy kicsi és felnőve ők együtt lesznek azok, akik királylányságunk alapját adják nagyanyáinktól ellesett mozdulatainkat segítve. Minden nő tudja, ki lakozik a lelke legmélyén és nem feltétlenül csak a jó hercegnők, hisz vannak, akikben a mesék sokszor nem túl kedves királynői (most azért nem mondanám, hogy a gonosz mostoha) kelnek életre.
Eltelt több mint húsz év... akik ma látnak minden bizonnyal a 21. századi karriert vágyó és azt üldöző harmincas nőt látják bennem. Elmerengtünk már azon valaha, hogy a királyi udvar vajon mit láthatott Hamupipőkében? Valószínűleg nem azt, amit a királyfi... de bíztak az ő választásában, vagyis inkább ezt csak sejthetjük, hisz a mese arról már nem szól, mit mondott az öreg király, mikor fia bejelentette, kit választ élete párjának... A legnehezebb feladatok egyike a királyfiké, hisz nekik kell felfedezni bennünk azt a királylányt, akiket a mesékben ismerhettek meg ők is és elhitetni velünk, hogy kislánykori királylány-létünk valósággá válhat. Az lehet, ha mi is elhisszük magunkról, ha meglátjuk magunkban újra Hamupipőkét, Hófehérkét, Csipkerózsikát.
A női lélek rejtelme, vajon miért is válunk néha a sötét erdőben sétálgató Piroskává és miért él bennünk a vágy, hogy a Farkas megtaláljon minket. Várjuk őt és nem a királyfikat keressük. A Farkasban látjuk az igazi kihívást, ő pedig ott áll a fák között és tudja, hogy besétálunk oda, amit készített számunkra, minket pedig nem érdekel az erdő szélén integető királyfi. Azután mikor végre észrevesszük, először biztosan nem a JÓ királyfit választjuk ki magunknak. Találunk egy békát, megcsókoljuk, ő elhiteti velünk, hogy királylányok vagyunk, de valahogy mégsem válik igazi királyfivá... Szerintem ezzel már Olvasóink közül is találkoztak néhányan: már nem béka, de nem is királyfi, valahogy a kettő közötti átmenet (most próbálom azért annyira nem elképzelni magam előtt ezt a lényt, akit szavaimmal életre keltek) és elmondhatjuk, hogy a Farkastól is távol áll, mert őt azért megismerjük egy idő után pontosan (és hiába tudjuk milyen, mégis mindig kíváncsiak vagyunk rá).
Lehet, hogy évek telnek el, de egyszer csak megjelenik az igazi Királyfi és ő lesz az, aki miatt vállaljuk Királylány énünk. Meglátja bennünk a lelkünk mélyén lakó mesebeli hercegnőt vagy azok legjellemzőbb tulajdonságainak keverékével rendelkező 21. századi utódját. Minden bizonnyal csak neki engedjük majd, hogy lássa átváltozásunk, de boldoggá tesz minket, hogy valaki mellett vállaltan Királylányok lehetünk.
Rószegh Lili