Elemek megjelenítése címkék szerint: növények

Édesanyám szomszédasszonyának a verandáját csak Kálák díszítik, és évtizedekkel ezelőtt a néni adott egyet anyukámnak. Sajnos nála egyszer sem bújt elő a kecses virágja, de kitartóan őrizgette és reménykedett abban, hogy talán majd következő tavasszal virítani fog.

Amikor külön költöztem, a családi szőttes folytatásának jegyében nagyon sok mindent hoztam el a szülői házból, így – természetesen – a Kálát is. A verandámon kapott helyet, télen hűvösben volt, nyáron pedig, hogy ne legyen útban a házfelújítás során, kiültettem a kertbe. Eldobálta leveleit, de beültetéskor életerősek voltak a rizómái és hamar szárba kaptak nagy levelei. Aztán tavasszal a sokat várt hófehér virágja is előbukkant. Tapasztalgattam, most már elmondhatom, ha a nyarat kint tölti szabadföldben, akkor minden tavasszal, rendszerint április első napjaiban megörvendeztet a virágával. Ha elmarad a kiültetés, akkor virágot sem hoz.

A nádor arborétuma

A hétvégi esküvő mellett, pontosabban utána, a vasárnapot egy pihentető kirándulással töltöttük, hisz ha már Alcsútdobozt szemelte ki magának az ifjú pár házasságkötésük színhelyeként, akkor úgy voltunk vele, meg is nézzük, milyen az az arborétum, aminek csak a kápolnáját láthatjuk, mint egyedüli megmaradt épületet a csodás kastélyból. Az esküvő utáni napon így egy pihentető sétát tettünk a hatalmas, 40 hektáros angolkertben.

Sivatagi rózsa – avagy a bizalom próbája: a tél

Tavasz végén kiskertem egy újabb lakóval bővült. A piacon szereztem be egy kedves fiatalembertől, aki a különleges növényt „majomfának” nevezte. Szerelem volt első látásra, mármint a kis fácskával. Az eladó biztosított róla, hogy télálló, és bolygatás nélkül hamarosan pompás cserje lesz belőle.
A növénykém imádta a napsütést, sőt a hőséget, egész nyáron gyönyörű vörös virágaival örvendeztette meg a méheket és a járókelőket. Néha olyan sok virágot hozott, hogy ragasztani sem lehetett volna rá többet.

Kiültetés után

A halhatatlanság titka

Amikor először hallottam azt, hogy a legjobb kereskedelmi forma az ajándékozás; amikor adunk valamit, csak úgy önzetlenül, amire nekünk nincs szükségünk, akkor cserében olyat kapunk, amire nekünk van szükségünk és hiányt szenvedünk belőle. – Mindezt hittem is, meg nem is.

Mondjunk le a kaktuszfóbiáról!

Az idei tél megviselte a növénykéimet. Sajnos a veszteséglistám - annak ellenére, hogy sokan hangoztatják, hogy nem is volt igazi tél - hosszabb lett, mint eddig bármikor. Oly sok pótolnivalóm akadt, hogy a virágboltok helyett inkább ismerősi körben néztem szét először. Kellett egy kis idő, mire leesett a tantusz, hogy mi az oka a hiányérzetemnek. - Szinte senkinél nem voltak kaktuszok! Még olyanoknál sem, akik eddig bőszen gyűjtötték.
Az okot mindenki ugyanabban jelölte meg: "a feng shui nem támogatja a kaktuszok tartását, mert szerencsétlenséget hoznak".
Megdöbbentem, hogy az összes ismerősöm a feng shui szerint él és rendezkedik be. Valami miatt mégsem sugárzik róluk az a fajta harmónia és boldogság, amit a szakirodalom ígér a kaktuszok távol tartása esetén...

A karácsonyi kaktusz többféle színű virágai odafigyelés mellett a zord télben a lakás ékévé válhatnak.
A Brazília hegyvidékeiből származó növény csüngő, levélszerű szárai végén jelennek meg a fehér, rózsaszín, piros vagy lila színű virágok. Hiába kaktusz, tüskékkel –szerencsére- nem rendelkezik.