Elemek megjelenítése címkék szerint: lélek

péntek, 06 november 2020 10:46

Hastáncolok tehát vagyok

A test–lélek–szellem hármasából évtizedeken át hajlamos voltam a két utóbbira fektetni a hangsúlyt. Nagyjából egy éve azonban reggeli és esti bontásban naponta kétszer végzek hastáncgyakorlatokat. Gondoltam megosztom Önökkel ez irányú tapasztalataimat. A táncok mindig is az emberi kultúra szerves részét alkották, nem is erre kívánom a figyelmet terelni, mindössze kedvet szeretnék csinálni a mozgáshoz, hiszen örömöt okoz! Arra pedig mindannyiunknak nagy szüksége van, még a magamfajta bölcsésznek is, aki könnyen felismerhető a fenekéhez nőtt székről és a szeméhez ragadt könyvkupacról.

Kategória: Feng Shuink
vasárnap, 19 május 2019 17:31

Önmagunkban önmagunkról

Egy sajnálatos baleset folytán hetek óta nem kielégítően működik a lábfejem, ennek következtében itthonról dolgozom, mert ebben az esetben szerencsés tény, hogy a munkavégzésemre nagyobb veszélyt jelent az Alzheimer-kór, mint a bokarándulás.

Így tehát hetek óta leginkább önmagammal összezárva tengetem az időt, ami egyébként nagyon harmonikusan telik, s mivel szeretek tevékenykedni, örömmel veszem, hogy a feladatlistám olyan mint a cápa fogsora: kiesik ugyan egy, de máris a helyére lép egy új.

Kategória: Lelkünk
szombat, 18 május 2019 15:43

Mert engem akart az út…. újra…

A minap olvashatták kedves Olvasóink egy régebbi írásomat, amire bevallom még sokszor mi is rácsodálkozunk a szerkesztőségben, ha egy-egy régi írást újra átolvasunk. Aztán átértékeljük sorainkat, mert lehet öt év alatt sok minden változott.

Kategória: Lelkünk
hétfő, 23 október 2017 19:28

Múzsák tanácsai 9+1

Lili példáját követve beszámolok Önöknek arról, mi mindent tapasztaltam meg, amíg oly keveset írtam. „Inter arma silent musae.” – Háborúban hallgatnak a múzsák, mondta Ciceró. Az elmúlt másfél évben váltottam pár munkahelyet, találkoztam sok emberrel, új ismeretségeket kötöttem, lelki gyakorlatokat folytattam és ápoltam régi barátságokat.

Háborúban nem voltam, inkább csak kalandokban, a múzsáim pedig a következőket súgták nekem:

Muzsak 91


1. Onnan tudod, hogy nem a legideálisabb helyen dolgozol, hogy görények között telnek a napjaid, pedig nem is állatkert vagy kisállat-kereskedés a munkáltatód.


2. Minden munkahelyeden legyen Nálad fokhagyma! Ha rossz helyen dolgozol, távol tartja a gonoszt. Ha jó helyen dolgozol, a többiek adnak Neked hozzá pirítóst.


3. A dolgok azok, amiknek látszanak. – Csak nem annak látjuk, amik. A múlt és a jövő szemüvegét levéve könnyebb felismerni a valóságot.


4. Sokáig Cromwell Oliver mottója szerint éltem: „Higgy Istenben és mindig tartsd szárazon a puskaport!” Most azt mondom: vigyázz Magadra és Isten is vigyáz Rád.

 

5. Nem az a barát, akivel gyakran beszélsz, hanem az, aki tudja mikor mit kell mondania Neked, még ha erre egy hajnal négykor, legszebb álmodat széttépő telefonhívás közben kerít is sort, mondanivalója hallatán pedig inkább feszengsz, mint dorombolsz.


6. Ha nincs gyereked, legalább ültess fákat. A szülők egy nap arra ébrednek, hogy a gyereket óvodába kell íratni. Te pedig arra, hogy eddig Te voltál a legmagasabb a portádon, most meg a legalacsonyabb. – És igen, a fák az égig nőnek.


7. A kutyát Isten szeretetből teremtette. A macskát pajkosságból.


8. Tiszteld a szüleidet.


9. Lehet, hogy néha azért nincs sikerélményünk és hisszük azt, hogy nem vagyunk a helyünkön, mert az élet azt akarja, hogy leküzdjük a gyengeségeinket.

 

+ 1. Szeresd a csendet. A belső csend sokkal hasznosabb dolgokat mond Neked, mint a külső zaj.

Kategória: Értetlenkedünk
kedd, 14 február 2017 09:48

Vasárnapi húsleves újratöltve


Biztosan gondolják a kedves Olvasók, hogy teljesen rákattanva a témára egy újabb gőzölgő gyöngyszemet osztok meg és idilli vasárnapokat, de nem így van. Egy teljesen más szempont az, ami a héten szinte a lelkembe fúródott és nem tudok tőle szabadulni.
A történet ott kezdődik, hogy az én Hercegem/Királyfim (bármelyik kifejezés tökéletesen illi rá) egy régi ismerőse felbukkant, hogy találkoznánk-e vele és élete új párjával. Azt hozzátenném a történethez, hogy azért nem láttuk már két éve, mert idézem: „nem tudok boldog embereket látni”. Mi elfogadtuk és meg is lepődtünk, hogy novemberben még ez előbbi gondolat vezérelte, de örültünk annak, hogy újból képes elfogadni mások éppenséggel boldognak tűnő állapotát, bár ha ez az alap az emberekhez való viszonyunkban, akkor már régen rossz, de ez csak az én meglátásom. Kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de vártuk a találkozót és inkább az motivált, vajon ki lehet az, aki ilyen mértékű változást hozott az életébe.

Kategória: Lelkünk
vasárnap, 15 január 2017 17:46

A vasárnapi húsleves

A vasárnapi húsleves


Mindenki ismeri, ugye? Mindegy, milyen husiból készítjük, de legyen valószerűtlenül gyöngyöző, csodás aranysárga színű és forró. A benne lévő zöldségek csábítsák arra még azokat is, akik nem szeretik, hogy mindenképp megkóstolják és a főtt húsnak is megvan a maga helye. Ez szerintem minden magyar család asztalára kerül, és ha nem is minden vasárnap, de a húslevesnek saját rituáléja van. Először is, ahol még van és tud főzni, ott a nagymama levesénél jobb nem lehet, az édesanyáé talán majd az övét követheti. Ahol pedig leánygyermek akad és még főzni is szeret, egy nagy fordulópont konyhai tudományának bizonyítása során, ha húslevest kezd főzni, de ne várja, hogy mindenki ujjongó örömmel fogja elfogyasztani, hisz „a Mamáé sokkal jobb”. Ezt persze mindenki tudja, de azt általában elfelejtjük, hogy a Mama is elkezdte főzni azt a húslevest valamikor és minden bizonnyal az annak gyakorlásával eltöltött évtizedek csak javítottak annak ízélményén.

Kategória: Lelkünk