péntek, 02 augusztus 2013 08:16

Meditálunk

Mi a meditáció?

Erre sokféle választ kaphatunk, de fogadjuk el, hogy egyféle befelé fordulás, szemlélődés. Tudatunkkal egy gondolatra, vagy tárgyra összpontosítunk, s ez a gyakorlat segít meglátni, hogy mi zajlik bennünk. Kiváló módja, hogy megismerjük valódi erősségeinket, helyesen lássuk önmagunkat, s szerepünket, utunkat a nagyvilágban. Tudatosságot tanulhatunk, fejleszthetjük kreativitásunkat.

Van még valami, amit a meditációnak köszönhetünk. A kínai hagyományok szerint ugyanis Bóddhidharma pátriarka a barlang fala előtti elmélyült meditálás közben, az ún. falnézés (pi-kuan) technikája során gyakran elálmosodott, s egyszer álmából felriadva önmaga ellen támadt, és dühében kitépte az összes szempilláját. Ezekből a szempillákból teacserjék sarjadtak a barlang körül, Bóddhidharma pedig megértette, hogy a tea a meditálás közben előforduló álmosság ellenszere. A legendát feljegyző krónikás szerint így Kínában először a teaivás szokása és szertartása a buddhizmushoz kapcsolódik.

Meditalunk00

Müller Péter Benső mosoly című könyvében ekképpen írja le a meditáció fogalmát:

„A meditáció nem egyéb, mint küzdelmes és gyönyörűséges benső forradalom, amelyben a hatalmához görcsösen ragaszkodó önjelölt énünket leváltjuk a kapitányi hídon, s átadjuk a kormány kerekét tisztánlátó és valódi Énünknek – a Bölcs Bohócnak -, aki rendet teremt erőink és hatalmaink között, megfékezi az ostobaságot, s kivarázsol bennünket a viharból.”

A befelé figyelés több vallás alappillérét jelenti. A legjobban ismert példa erre a Buddha, aki meditálva nyerte el a megvilágosodást, és ezért a meditáció a buddhista szerzetesek életének és tanításainak központi eleme. A keresztény szerzetesek szintén szemlélődő áhítatban töltötték életüket.

 

Mit kell tenni, ha meditálni akarunk?

Gyakorlatilag semmit. Legalábbis semmi különlegeset. Egyszerűen csak figyelünk önmagunkra, belső lényegünkre. S éppen ezért olyan nehéz! Kimondhatatlanul nagy odafigyelést igényel, hogy szakítva rohanó énünkkel, letegyük a telefonunkat, kikapcsoljuk az internetet, vagyis az egész külvilágot, és szerepet kapjon valaki, akivel keveset foglalkozunk: önmagunk. Belső lényünk előtérbe kerül és más perspektívában látunk mindent, leginkább önnön valónkat.

A meditáció egyfajta belső aktivitás. A meditáció során folyamatosan egy adott témára összpontosítunk, a nem kívánatos gondolatokat hagyjuk elsuhanni, a kívánatosakat pedig tovább követjük. Mindehhez koncentráció szükséges.

A meditálásra vonatkozóan nincsenek fix, előírt és kötelező jellegű szabályok, tanácsok. Az egész olyan rugalmas rendszer, melyet nekünk kell kitapasztalnunk, meg kell találnunk a hozzánk legjobban illőt, hiszen mindegyik ugyanoda vezet…

„Ugye, tudod, szegény barátom, hogy nem segíthetünk egymáson.

Nincs egyetlen út. Magunk vagyunk a világon, s ahányan vagyunk, annyi az út.

És nem ismerhetjük egymás útjait.”

(Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában.

Közreadja: Sári László, Bp., 1999, 41. oldal)

 

A meditáció nem feltétlenül jelenti, hogy lótuszülésben ülünk mozdulatlanul, hosszú órákon át. Persze ez a hagyományos formája rendkívül népszerű, de inkább a szent emberek körében.

Meditáció lehet akár a kötés, a varrás, vagy akár az üvegfestés. A zene és a pusztán élvezetből űzött sport mind-mind egyfajta meditációs technika is lehet. Igazából bármi, ami kikapcsolja az agyunkat, és lehetővé teszi, hogy megszűnjön a külvilág. Csak mi létezzünk ebben a pillanatban.

Kezdetben elég a napi öt perc is. A rövid és rendszeres meditáció sokkal inkább javasolt, mint a hosszú, de rendszertelen. A kezdetek után elegendő lesz a napi 20 perc is. Ismerjük meg önmagunkat, találjuk meg, hogy számunkra mi a legideálisabb hosszúságú elmélkedés. S ne felejtsük el, hogy a kevesebb néha több.

Meditalunk0

A meditációt relaxálással érdemes előkészíteni. Üljünk, vagy feküdjünk le kényelmesen, könnyű pléddel takarózzunk be, lélegezzünk mélyeket és próbáljuk ellazítani izmainkat. Menjünk végig izomcsoportjainkon a fejünk búbjától a lábujjhegyünkig, és ismételjük el: „fejem izmai ellazulnak, ellazultam” – s így végig. Mikor végig érünk testünkön, mondjuk el: „Ellazultam. Testem laza, elmém éber. Elmém készen áll.” Érdemes többször egymás után ellazítani a testünket.

Azt, hogy ülve, feküdve, lótuszülésben, stb. meditáljunk-e, nem lehet kőbe vésni. Nekünk kell megtapasztalnunk, hogy melyik testhelyzet a legideálisabb számunkra. Arra vigyázzunk, hogy meditálás után óvatosan mozduljunk meg, izmainkat kíméljük az elernyedés után!

A leggyakoribb meditációs módszer a légzésszámolás. Rendkívül könnyűnek tűnik, de ne felejtsük, a meditációban a nehézséget éppen a könnyűség hamis illúziója adja. Lazítsuk el testünket, és koncentráljunk a légzésünkre. Számoljuk légzésünket anélkül, hogy gondolataink elkalandoznának, vagy figyelmünk elterelődne. Számoljunk tízig, majd kezdjük elölről. A belégzést általában egynek számoljuk, a kilégzés a kettő, s így végig. Lehet egy légzési ciklust egynek számolni. Érezzük, ahogyan a levegő átjár bennünk, a tüdőnk változását! A ki- és belégzés között van egy üres pillanat, amikor nincsen se ki-, se belégzés. Ez egy misztikus állapot, figyeljünk oda rá!

Sokan javasolják a mantrák ismétlését. A mantra mágikus formula (hang, szó, vagy rövidebb mondat), vallásos szöveg, fohász, varázsige, amit folyamatosan ismételgetünk meditálás közben. Maga a szó szanszkrit eredetű, és a „gondolkodni” igéből ered. A mantra ismételgetése a hagyomány szerint felszabadítja az elmét és nagyfokú elmélyülést tesz lehetővé. Hasonló ez a katolikusok rózsafüzéréhez, amikor minden egyes szemnél elmormogják a Szűz Mária imádságot. A lényeg ugyanaz: befelé fordulni, a külvilág kizárásával egy másfajta tudatállapotba kerülni.

A mantrát folyamatosan ismételgessük magunkban, vagy akár fennhangon. Elterelődött gondolatainkat finoman irányítsuk vissza a mantrára.

Vannak, akik szerint kifejezetten érdemes átlépnünk egy belső, jelképes küszöböt, a tudatállapotunk megváltozásának érzékeltetéséhez. Képzeljünk magunk elé egy ajtót, nyissuk ki, és lépjünk át. A meditálás befejezése az legyen, hogy gondolatban átlépünk a külvilághoz vezető ajtón.

A tudatállapotunkba való elmélyülést segítheti egy lépcső vizualizálása, amely egy mélyebb állapotba vezet minket. A meditáció végén e lépcsőn kell felfelé haladnunk.

A meditációnak léteznek aktív formái is. Ilyen a jóga, a tai csi, vagy akár a tánc. E mozgásformák során a testünk és szellemünk tudatos éberségben egyesül. A misztikus iszlám szekta, a szufik egyik ága, a Kerengő Dervisek meditációs állapotban keringenek, mint a Föld a tengelye körül. A forgás ösztönzi az energiaáramlást, és e mozgásformával kívánnak eljutni a lelki extázishoz.

A lényeg mégis az, hogy legyünk türelmesek magunkhoz! Ne siettessünk semmit! Ne várjunk csodákat! S mindannyiunknál más módszer válik be! Tapasztaljuk ki! A lényeg, hogy ne erőltessük! Ne akarjunk rögtön csodát teremteni, ahogy azt sok-sok divatos ezoterikus irányzat hirdeti!

Készüljünk fel arra, hogy főleg eleinte sok-sok emlékkép fog meditálás közben ránk törni. Lesznek közöttük régen elfeledettek, és bőven akadnak megrázóak is. Ne bátortalanodjunk el, ne zaklassuk fel magunkat! Ezeket az emlékeket nézzük meg, de csak külső szemlélőként. Hagyjuk tovább haladni őket, finoman próbáljuk megfejteni, hogy milyen, jelenlegi életünkre vonatkozó üzenetet kívántak hozni.

 

 

A meditáció hatásai testünkre és szellemünkre:

A meditáció rendkívül sokrétű, testünkre és lelkünkre gyakorolt pozitív hatásai közül néhányat szeretnénk bemutatni, mintegy ízelítőül, a többit pedig figyeljük meg önmagunkon!

-          Csökkenti a stresszt, illetve megtanuljuk könnyebben elviselni a stresszes helyzeteket

-          Jobban tudunk aludni

-          Jót tesz a szívnek és a pulzusnak

-          Csökkenti a magas vérnyomást

-          Erősíti immunrendszerünket

-          Fejleszti a kreativitást és a koncentrációt

-          Testi megnyugvást és lelki békét ad

-          Lassítja az öregedés folyamatát, segítségével megelőzhető az időskori elbutulás

-          Egyesíti a testet és a lelket

-          Kitartóbbakká válunk

-          Segíti a nyugtalanító gondolatok távoltartását

-          Tudatosabbá válik légzésünk

-          Segíti testünk ellazulását

-          A hagyományos meditációs ülő testhelyzetek javítják testtartásunkat

-     Értékelni fogjuk a csendet, a nyugalmat, előtérbe kerül életünkben az olyasfajta, pihentető kikapcsolódás, amiről talán már meg is felejtkeztünk – ilyen például az olvasás, zenehallgatás, a zavaró körülmények kizárásával biztosított nyugodt, kellemes kádban fürdés.

 

Meditalunk1

A meditáció szabaddá tesz.

Lelkünk és szellemünk felszabadul a nyomás, szorongás és stressz alól.

 

 

Mit vonz magával a meditáció?

A fentebb említett pozitív hatásokon túl a meditáció segít minket a kézzelfoghatatlan és ködös jövő, illetve múlt helyett a jelenben élni. Tudatosságunkat erősítve jobban megélhetjük a most állapotát. Mindezt úgy, hogy múltunk nehéz időszakainak tanulságait megértjük, de felülre elemelkedve, elengedve a negatív élményeket, a jövőt pedig a jelen folytatásának érzékeljük, ahová jelenlegi tetteink, gondolataink és érzéseink vezetnek. Ez a fajta tudatosság magabiztosságot ad, könnyedebben megérthetjük a velünk történő eseményeket és azok jelentőségét.

Koncentráljunk tudatosan arra, hogy a mában éljünk. A buddhista hagyományban Mahakala démon a Pusztító Idő Erejét testesíti meg. Tanuljunk meg a jelenben élni!

A meditáció segít, hogy tudatosan erősítsük pozitív tulajdonságainkat, és képesek legyünk változtatni a berögződött negatív sémáinkon.

A meditáció segít felismerni, hogy minden összefügg mindennel, nem hermetikusan elzárt lelkek vagyunk, hanem össze vagyunk kötve láthatatlan erőszálakkal. Megtanuljuk értékelni az élet mindenfajta megnyilvánulását, odafigyelni a jelekre, melyek folyamatosan súgnak nekünk.

A hagyományok szerint az elmélkedés lehetővé teszi, hogy bölcsek, türelmesek, nagylelkűek, együttérzőek, becsületesek, őszinték, határozottak és kitartóak legyünk.

 

Meditalunk2

A meditáció segít megtalálni lelki békénket. Jót tesz lelkünknek, ha nyugodt, természeti körülmények közé képzeljük el magunkat. A meditáció lehetővé teszi a természeti képeken történő elmélkedést. Meditáljunk például a víz őselemről!

 

 

Mikor (ne is) kezdjünk neki?

A meditálás nagyon hasznos elfoglaltság, mely segít más perspektívába helyezni a világot és benne önmagunkat. Mégis vannak pillanatok, amikor kár is próbálkozni vele. Ilyen, ha túl sok kávét, vagy alkoholt fogyasztottunk, ha tele van pocakunk. Amikor túlpörögtük magunkat, érdemes kicsit hosszabban relaxálni, hogy megnyugodjunk meditálás előtt. Elvileg bármelyik időpont alkalmas a meditálásra. Sokan nem javasolják az esti órákat, mert könnyen elaludhatunk. Mások szerint semmi baj, ha ez megtörténik! Sőt, ez az elején szinte kikerülhetetlen, nem kell haragudnunk önmagunkra! A reggeli órák ideálisak a meditálásra, de ebben az esetben is fenyegető az elalvás veszélye. Meditáljunk, ahogy szervezetünk lehetővé teszi, belső ritmusunk alapján! A meditáció nem kényszer, soha ne is próbáljuk meg megerőszakolni önmagunkat!

Utoljára frissítve: kedd, 05 november 2013 21:15