Tanár/pedagógus mindörökké

Kategória: Lelkünk 2017. január 29., vasárnap 14:06

Tanár, tanító, pedagógus. Kifejezések, melyeket naponta használunk, de igazán nem is biztos, hogy pontos fogalmunk van arról, mit is jelentenek. Helyesebben szólva természetesen tudjuk, ki hol tanít, milyen iskolatípusban. Remélhetőleg tényleg tudjuk és meg is tudjuk különböztetni őket – amit pedig nyomatékosan szeretnék kihangsúlyozni, egyik sem különb a másiknál, hisz mind a tanítónak, mind a tanárnak kiemelkedően fontos szerepe van az oktatásban és egyik sem létezhet a másik nélkül! Másik oldalon pedig tudjuk, kik ők, hiszen mindegyikünknek van az emlékezetében valaki, akit az igazi, nagybetűs Tanítónak/Tanárnak tartunk, az ő életük, munkásságuk lebeg a szemünk előtt, amikor meghalljuk ezeket a szavakat.

 

Tanar orokke


Miért is jutott ez épp most az eszembe? Temetésen jártam a héten. Volt iskolám igazgatónője távozott közülünk és lépett át azon a kapun, ahol már örökké figyelheti és vigyázhatja volt tanítványai minden lépését. Amikor iskolás voltam, minden tanítási napon köszöntött az épületben járván és nem csak engem, hanem minden osztály minden egyes diákját név szerint (itt jegyezném meg, kb. 1200 diák járt iskolájába). Sosem tudtuk megfejteni, vajon honnan emlékezett a nevünkre, hisz alig egy-két osztályt tanított, de úgy véltük, az évek és a rutin – ami nála azt jelentette, hogy már több mint 20 évet töltött a pedagógus pályán akkor, mostanra meg még 20 év jött hozzá – segítette ebben. Mindig mosolyogva, érdeklődve járta iskoláját és még évek múlva is a város utcáin, ha találkozott velünk, ugyanazzal a mosollyal fordult felénk.


Diákként kissé ijesztőnek is tűnt az igazgatónő ezen tulajdonsága, majd mikor én is ezen pálya felé kacsintgattam és egy idő után rá is léptem, szembesültem azzal, ami tőle annyira természetes volt, az mégsem olyan egyértelmű. Hogyan lehet annyi diákot éveken keresztül, nevükön szólítva, ténylegesen ismerni. Kell hozzá valamiféle különleges képesség, tulajdonság. Valószínűleg jobb név- és arcmemória, mint az enyém… Ki tudja… Benne megvolt mindez és egy állandó, iskolájáért való rajongás is, mely áthatotta egész lényét, ráadásként pedig átragasztotta diákjaira is.


Szomorú szívvel álltunk a temetőben a januári fagyos napsütésben. Mindegyikünknek volt emléke róla, valami, ami csak az övé. Most már egy másik világból figyel ránk és kíséri lépteink, de szellemisége ott él tovább az iskola falai között, ahol több mint negyven évet töltött. Figyeli, óvja, vigyázza diákjai lépteit és azokét is, akik bár személyesen nem ismerhették, de tanáraiktól és szüleiktől is hallhatnak az iskola legendás igazgatónőjéről, aki Pedagógusként olyan életművet hagyott maga után, mely évtizedeken át jelen lesz a város és mindazok életében, akik valaha találkoztak vele. Csak kívánni tudom, hogy mindenkinek adasson meg életében egy ilyen találkozás és láthassa azt, mit jelent Tanárnak/Pedagógusnak, egyszerűen Nevelőnek lenni akkor, mikor a világ nem arról híres, hogy elismeri azok munkásságát, akik a felnövekvő generációk jövőjét készítik elő és segítik kezdő lépéseiket.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: 2017. január 29., vasárnap 14:29
2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód