A vasárnapi húsleves

Kategória: Lelkünk 2017. január 15., vasárnap 16:46

A vasárnapi húsleves


Mindenki ismeri, ugye? Mindegy, milyen husiból készítjük, de legyen valószerűtlenül gyöngyöző, csodás aranysárga színű és forró. A benne lévő zöldségek csábítsák arra még azokat is, akik nem szeretik, hogy mindenképp megkóstolják és a főtt húsnak is megvan a maga helye. Ez szerintem minden magyar család asztalára kerül, és ha nem is minden vasárnap, de a húslevesnek saját rituáléja van. Először is, ahol még van és tud főzni, ott a nagymama levesénél jobb nem lehet, az édesanyáé talán majd az övét követheti. Ahol pedig leánygyermek akad és még főzni is szeret, egy nagy fordulópont konyhai tudományának bizonyítása során, ha húslevest kezd főzni, de ne várja, hogy mindenki ujjongó örömmel fogja elfogyasztani, hisz „a Mamáé sokkal jobb”. Ezt persze mindenki tudja, de azt általában elfelejtjük, hogy a Mama is elkezdte főzni azt a húslevest valamikor és minden bizonnyal az annak gyakorlásával eltöltött évtizedek csak javítottak annak ízélményén.


Nos, életem eddigi 35 évéből az első 22 úgy telt el, hogy én nem főztem húslevest, csak figyeltem drága nagymamámat és vele együtt, majd lassan az ő szerepét átvéve édesanyámat, vajon mi is a titkuk. Ami a legfontosabb és ezt tényleg mindenki vegye komolyan, hogy órákon keresztül, lassan, csak semmi kapkodás. A másik: tegyünk bele mindenféle finom zöldséget és vöröshagymát is egy fejjel csak úgy egészben. Friss zöldség zöldjét, petrezselymet és zellert, ha van karalábét is és tényleg bármit, amit a kertben találunk, vagy amink épp otthon van, ha nincs kertünk, esetleg tél van.

Vasarnapi husleves


Aztán elkövetkezett a nagy nap, amikor először kellett ezzel a nem mindennapos feladattal megbirkóznom. Édesanyám kórházba került és az én édesapámnak, de egyetlen testvéremnek sincs vasárnap húsleves nélkül, így rákérdeztek, most mi lesz, mert a húsleves, az kell. Elő kellett vennem minden emlékem és nekiállni a hadműveletnek. Édesanyám beteg, muszáj valakinek főzni és nem volt senki hármunk közül rajtam kívül, aki neki mert volna állni. Ez lett életem első vasárnapi húslevese. A többiek állítása szerint pedig még nem is sikerült rosszul, sőt, édesapám szerint egész finom.


Teltek az évek, de nem lettem heti szinten húslevest főző családtag, ez a feladat megmaradt édesanyámnak, viszont minden alkalommal, mikor ő ágynak dől, kezdem az elején és próbálkozom újra a húslevessel, mint egy régi ismerőssel. Még sosem sikerült kétszer ugyanolyanra és van, amikor nem lesz olyan aranyló sárga, de általában, az esetek többségében sikerül. A mai hétvége is így telik, de remélem, előbb vagy utóbb etalonná válik a családban. Valószínűleg ez utóbbi lesz az igaz, hisz még pár évtizedig gyakorlom és talán majd valaki az én vasárnapi húslevesemre fogja azt mondani, hogy a „Mamáé a legjobb”. Betegségre pedig tényleg a legjobb orvosság. Még akkor is, ha épp nem a legtökéletesebb, de már jó úton haladok felé és édesanyám szerint lassan hasonló lesz az övéhez, ami pedig a legnagyobb dicséret.


Rózsegh Lili

Utoljára frissítve: 2017. január 15., vasárnap 17:30
2018. április 20. Péntek
Tivadar, Odett

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód