A megoldás ilyenkor elég fura helyzetet teremt, mivel a sötét oldal sötét tetteket kíván. Senki ne ijedjen meg, nem kezdek el söprűn körberepülni városomon és vadászni arra, akit jól elnáspángolhatok (ha érti még valaki ezt a kifejezést). A vadászat a tévé csatornáin indul egy kellően sötét hangulatú műsort keresve és nem az ott szereplők elmebeli képességeire utalnék, hanem olyan történetre, amit nagyjából a fekete szín ural, és még véletlenül se legyen benne valami pirosas, rózsaszínes, lányos, kissé szirupos dolog, aminek még a vége is jó... A modern technika csodája, valamint a megszámlálhatatlanul sok csatornáé, hogy ez sikerül!
Előbb-utóbb csak rábukkanok a hőn áhított sötétségre, amely most kivetül a képernyőre egy kékszemű, Jánosnak vagy valamilyen magyar névvel illetett hófehér bőrű fekete ruhás alaknak a képébe, akit még sötétebb alakok vesznek körül, és mint villámcsapás ér a felismerés, hogy sikerült egy vámpírra akadnom. Mi is lehetne jobb megoldás a sötét oldalra áhítozva, mint egy jól sikerült tiszta feketeségben játszódó történet vámpírokkal és fura vérfarkassá átváltozó vagy legalábbis annak kinéző emberekkel. Ez kell nekem és még egy szúnyog is elkezd döngicsélni a fülem mellett, hogy érezzem, az én vérem is szívni fogja valami... Ennél többre vágyni nem lehet egy sötét novemberi estén és izgatottan várom, vajon a fura szőrös farkasember félék vagy pedig az ijesztően kék szemekkel rendelkező vámpírok győznek. Ráadásnak még jól is érzem magam tőle és szokásomtól teljesen eltérően, még tetszik is. Meg kell mondjam, utoljára kb. 8 éve néztem ilyen filmet és igazán távol állnak tőlem a vámpíros történetek, de ez most jó. Talán így kiélem én is a sötét oldalam, holnap pedig megint mosolyogva süthetem az újabb adag süteményt és talán még szólok is egy bizonyos előkóstolónak, hogy van mit újból kipróbálnia.
Most viszont átadom magam eme sötét történet fekete figuráinak, akik ebben a sötét novemberi éjszakában talán morbid módon, de mégis felvidítják sötét oldalam, mert ugyanúgy, ahogy mindenkiben, bennem is ott lakozik... és benned is...
Rószegh Lili