kedd, 23 szeptember 2014 13:51

Megpróbálom újra


Már megint zenét hallgatok. Bár nálam ez nem a már megint kategória, hanem állandósult része életemnek, és ahogy a kedves Olvasók már néhányszor találkozhattak vele, elég sokféle az a zenei kultúra, amit magaménak vallok. Szól a rádió, mert épp ehhez van kedvem, mielőtt dolgozni indulnék és egyszer csak hallom a következő szöveget:


„Én tudtam jól már az első percben: kudarcot vall Veled minden ravasz tervem. És ami lesz azt majd a véletlen gyúrja. De mégis megpróbálom újra."


Most nem kezdenék sem nyelvtani, sem stilisztikai elemzésbe és azzal sem foglalkoznék, vajon a magyar költészet maradandó emlékét hagyta-e hátra a dal szövegének szerzője. Viszont az, amit jelent, szerintem sokak számára ismerős érzés lehet. Vannak olyan emberek, kapcsolatok, barátok, szerelmek az életben, amikor tudjuk, hogy „Ő" az igazi barát, szerelem, legyen akárki és így közelítünk hozzá, de ő nem engedi. Nem tudunk közel kerülni hozzá, akárhogy is próbálkozunk, pedig mi tudjuk, ebből valami szép és tartós lehetne, de azzal is tisztában vagyunk már a legelejétől, vagy ha nem is az elejétől, viszont úgy a harmadik próbálkozás után már mindenki számára világossá válik, ő nem érzi, érti azt, amit mi igen és nem úgy reagál.


Vannak, akik itt feladják és úgy gondolják, hogy megtettek mindent, ami tőlük telhet, azonban van az emberiségnek egy olyan rétege, akik nem adják olyan könnyen és akár éveket is eltöltenek azzal, hogy az általuk oly nagyon szeretett ember szemét felnyissák. Van, akinek sikerül, de sokan élnek olyanok is, akik éveket áldoznak egy barát, egy szerelem „megszerzésére", kicsit objektívebben kifejezve az érzelmi kapcsolatuk más dimenzióba való emelésére. Akiknek sikerül a világ legboldogabb emberei lehetnek, bár előfordulhat, hogy csak egy nagyon rövid időre, mert rá kell döbbenniük, hogy akit oly nagyon óhajtottak társnak, nem is az az ember, akinek ők elképzelték. A másik oldal pedig feladva görcsös ragaszkodását, rátalálhat egy igaz barátra, szerelemre, kinyílva a világon élő többi embertársa felé.

Megprobalom ujra


Választunk. Néha jól, de van úgy, hogy rosszul – ez utóbbit hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy sokkal többször tettük meg, pedig csak mélyebb sebeket ejt és így az emlék is maradandóbb. A lényeg, hogy ne féljünk a választástól, még akkor sem, ha kezdetben esélytelennek látszik a kitűzött cél, hisz lehet, akkor fogjuk csatánkat megnyerni, amikor már lemondtunk róla. A legtöbb ember ugyanis csak akkor veszi észre, ki állt mellette, ki támogatta, hívta akár ötvenedszer is kávézni, még akkor is, ha tudta, a válasz a „bocs, de most nem érek rá" lesz, amikor az a személy eltűnik. Nem biztos, hogy fizikai értelemben illan el a szeme elől, hanem egy idő után elmarad az sms, a beszélgetések ritkulnak, ahogy az emailek és mondjuk a hagyományosabb levélforma is. Nos, ha ilyenkor ő is eltűnik, tudhatjuk, hogy nem igazán voltunk fontosak számára, viszont elég sokszor egy idő után felbukkan az illető, hogy mégis mi történt.


Akkor nyugodtan mondhatjuk neki, hogy mi megpróbáltuk újra és újra, de egy idő után már azt is szeretnék, ha minket keresne valaki és nem fordítva. Addig pedig süssünk valami finomat, mert hátha betoppan valaki ebben az őszies időben egy kávéra.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: kedd, 23 szeptember 2014 14:11