A legképtelenebb néző minden bizonnyal a bölcsész végzettségű, nőnemű személy, akiről az égvilágon senki nem gondolná, hogy esténként meccset néz és még érdekli is a dolog. Most hozzátenném, hogy sajnos (!) a magyar foci ennyire nem tud lekötni, viszont amikor ilyen nagyobb formátumú esemény van vagy netán egy jó kis bajnokok ligája meccs, azért azt nézem, és ez nem korlátozódik kimondottan csak a futballra, hanem mindenféle más sportesemény kapcsán ugyanúgy szívesen ülök a tévé képernyője előtt.

Hogyan is történhet ez? Lányos apák gyermekeinél elég gyakori... mert hát valakivel csak nézni kell a meccset és a feleségek nem mindig kaphatók erre, de a gyerek, azt meg lehet még fogni valamivel és hát ha „lányból van", akkor nincs mit tenni, őt fogjuk megszerezni nézőtársnak! Itt el is dőlt lényegében a történet, mondhatnánk, a kocka el lett vetve és ebből adódóan a felnövekvő leánygyermek hozzászokott a meccsek világához és immár harmincon túl is nézi, még akkor is, ha egyedül van vagy barátokkal, de még mindig úgy a legjobb, ha otthon együtt ücsörögve édesapjával szurkolhat és nem feltétlenül ugyanannak a csapatnak. Sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy mivel igazán csak a magyaroknak tudok kellő lelkesedéssel drukkolni, hogy nyerjenek, de ennek igazi terepe a kézilabda pálya, a vízilabda (nem mellesleg akad ott bőven más látnivaló is, de azért nem kell arra gondolni, hogy a női csapatoknak kevésbé szurkolok) és minden más sportág, ezért ebben az esetben amellé húz a szívem, amelyik csapat épp kevésbé áll nyerésre.

Így tehát előfordulhatott az, hogy a bölcsész, aki inkább a könyveket bújja és ír (egyre többet), próbálja tanítgatni a jövő generációját, elég nagy meglepetést tud okozni új ismerősei körében, mikor egy váratlan pillanatban hozzászól az előző nap játékos teljesítményéhez és kiderül, bizony ő meccseket néz esténként, valamint még a játékkal is tisztában van, bár nem profi szinten, de annyira elegendő, hogy megértse, mi történik a pályán.

Kedves Olvasók ezért kérek mindenkit, ne gondoljon úgy a tipikusan bölcsésznek beállított társadalmi réteg női tagjaira, mint akik semmit sem érthetnek ahhoz a játékhoz, melyet oly nagy áhítattal néznek esténként, mert bármikor kiderülhet, hogy nemcsak nézi és konyít hozzá, de még a többi sportág sem annyira idegen tőle, még akkor is, ha éppenséggel ő maga a könyvtárak és levéltárak levegőjét szívta és szívja napjai nagy részében.

Rószegh Lili