Élt egyszer egy vadász, aki nagyon szerette a feleségét, mindig neki adta a zsákmányból a legfinomabb falatokat. A vadász anyjából ez irigységet és féltékenységet váltott ki, a jólelkű feleség hiába próbálta elnyerni anyósa rokonszenvét, sőt, a nőben a sértődöttség végül gonosz indulattá vált. A vadász felesége erről mit sem tudva békében és szeretetben nevelte kis fiát és a magához fogadott árva fiút. Az anyós gonosz terveket forralt menye megölésére, és hosszú idő után kitalált egy megfelelőnek tűnő megoldást, miként szabadulhatna meg kedves menyétől.
Az anyós mindennap eltűnt egy rövid időre, s vidáman, mosolyogva tért haza. A fiatalasszony örült a változásnak, de egy idő után furdalni kezdte az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon minek köszönhető a változás. Az anyós egy tóparti hintának tulajdonította az örömét, és egy nap magával vitte a menyét, hogy ő is kipróbálhassa a azt a nagyszerű hintát. Az anyós egy tóparti facsemetére szíjat kötött, és átlendült a tó másik partjára. Amikor a fiatalasszony került sorra, az anyós elvágta a bőrszíjat és a nő a tóba zuhant. A vénasszony felvette menye ruháit és hazasétált. A gyermekek felismerték a csalást, és nem fogadták el az anyóstól az ételt. A vadászt azonban megtévesztette a félhomály, és észre sem vette, hogy a legfinomabb falatokat ezúttal saját édesanyjának adta.
Az árva gyermek éjszaka mostohaanyja keresésére indult, a tóparton az elvágott szíj láttán rájött, hogy mi történhetett. Hazament, és elmesélte a vadásznak gyanúját. A vadász nem szólt anyjának egy szót sem (!), hanem elvitte magával a gyermekeket vadászni, majd a tó partján imádkozva kérte Manitout, hogy küldje vissza hozzá a feleségét. Az árva gyermek közben vigyázott a kisgyermekre, aki, mikor megéhezett, hangosan sírni kezdett. Édesanyja meghallotta ezt a tó mélyén és fehér sirály képében felbukkant a víz felszínén. Kiúszott a partra, s magához ölelte gyermekét, de hiába szerette volna, nem maradhatott, mert az ezüstláncok a tóhoz kötötték. Így hát madárrá változott és visszament a tóba. Az árva gyermek megígérte, hogy másnap is meglátogatják őt. Következő este a vadász elrejtőzött, amikor megjelent felesége, előugrott, és lándzsájával elvágta az ezüstláncot. Felesége megszabadult és együtt tértek vissza a kunyhóhoz.
A mit sem sejtő anyós megijedt a látványtól, pánikba esett, és egyensúlyát vesztve belezuhant a tűzbe. A füstölgő hamuból egy fekete madár emelkedett ki, kirepült a kunyhóból és soha többé nem látták.
A vadász, felesége és a gyermekek békésen éltek ezután.
A mese teljes terjedelmében elolvasható:
Gonaquadate, a víziszörny. Észak-amerikai indián mesék, mondák és mítoszok.
Válogatta, fordította, az utószót és a jegyzeteket írta: Dégh Linda.
Térjünk haza kicsit! Magyarországon hasonló motívum jelenik meg „Az őztestvér” című mesében, amely ismeretes „A két testvérke” címmel is. Azt meg kell jegyezni, hogy nálunk a gonoszt a vetélytársnő, vagy annak boszorkány anyja jeleníti meg. – Szóval örülhetünk, minden tapasztalatunk, információnk ellenére nálunk csak csupa szív anyósok élnek…