A test–lélek–szellem hármasából évtizedeken át hajlamos voltam a két utóbbira fektetni a hangsúlyt. Nagyjából egy éve azonban reggeli és esti bontásban naponta kétszer végzek hastáncgyakorlatokat. Gondoltam megosztom Önökkel ez irányú tapasztalataimat. A táncok mindig is az emberi kultúra szerves részét alkották, nem is erre kívánom a figyelmet terelni, mindössze kedvet szeretnék csinálni a mozgáshoz, hiszen örömöt okoz! Arra pedig mindannyiunknak nagy szüksége van, még a magamfajta bölcsésznek is, aki könnyen felismerhető a fenekéhez nőtt székről és a szeméhez ragadt könyvkupacról.

Ha jól sejtem, mindenki a járvánnyal van elfoglalva, gondolkodik, mit is tegyen. Vásároljon vagy sem, mi legyen a gyerekekkel, szülőkkel és még sorolhatnám… Nekünk is okoz egy kis fejfájást, vajon mi is lesz, hiszen együtt élünk a nagyszülőkkel, de szerencsére a kis Hercegekkel mi már november óta önkéntes karanténban vagyunk vagy csak ritkán mozdultunk ki, ha nagyon kellett – pl. orvosi vizsgálat miatt, vagy ha meglátogattuk a családot, barátokat, de ez is elég ritka élmény. Így elmondhatom, hogy már hónapok óta itthon töltjük az időnk nagy részét, mivel akkor kezdődnek a megfázásos betegségek, influenza és társai, ezért már nagyon vártuk a tavaszt, hogy végre újra kimozdulhassunk, de ez idén nem így lesz. Még jó, hogy hatalmas kertünk van, így nem kell messze menni azért, hogy sétáljunk, kertészkedjünk, játszhassunk a szép időben.

Sok írásunkban foglalkoztunk már szimbólumokkal, mint a tudatalattira ható ősi tudás, többletértelem hordozóival. Ezúttal olyan szimbólumokkal foglalkozunk, melyek kevésbé jelképek, mint személy szerint vártam, sokkal inkább fizikai megtestesülésre utaló képek. Legalábbis adott esetben, nálam, talán csak kis fricskaként a sorstól, amiért túl sokat foglalkozom szimbólumokkal. - Rövid utazásunk következik a Lenormand kártya világában.

Ez az élet!
Ezt a mondatot testvérem osztotta meg két unokaöccsével, ugyanis próbálja a két kis Hercegünket az életre nevelni, mint felelősségteljes nagynéni és keresztanya. Az ő feladata ez és én meg is hagyom neki. Így ő hordozza sokszor körbe az udvaron őket és magyarázza, melyik növény micsoda, megszagoltat velük mindent, ami csak létezik, hogy minél több inger érje őket. Élvezik mindhárman, bár legtöbbször négyesben rójuk az utat, mert azért kettőt egyszerre egyikünk sem bír el.

Az élet pedig számára sokszor az éltető nedűt jelenti. Szereti is, de munkája miatt is, hogy minél jobban bírja éberen a dolgokat, sok koffeint visz a szervezetébe a fekete leves, vagyis a kávé formájában. Ez történt egyik hétvégén is és mivel egyik Kisherceg épp éber állapotban volt, ölébe kapta és megosztotta vele egyik bölcs gondolatát: „Szagold csak! Érzed? Ez az élet!”

Napjaink ünnepi kalendáriumában a legrangosabb helyet keresztény ünnepek foglalják el, amikor a társadalom egyre nagyobb tömegei válnak vallástalanná, egyre kevésbé tudják mit kell ünnepelni.
Ünnepek azok a kitüntetett alkalmak, napok, amelyek kiemelkednek a hétköznapokból. Az ünnep az idő egészéből kiemelt, rendkívüli idő. Úgyis mondják az ünnepek kutatói, hogy szent idő. Az ember kiemelkedik a megszokott időből, felülemelkedik a hétköznapokon, ugyanakkor az ünnep csak a hétköznapok függvényében érthető meg.
Az ünnep fontos alkotóeleme a csend - napjainkban talán ez hiányzik leginkább az ünnepekből.
Barna Gábor kiváló vallási kultúrakutatónk meglátása szerint a karácsony nemcsak a Megváltó születésének gondolatát veszítette el, hanem egyre inkább "szeretet-ünnep" jellegét is, napjainkban a karácsony inkább az ünnepet megelőző hetek vásárlási alkalmait, a fogyasztás ünnepét jelenti.