szombat, 14 december 2013 21:00

Karácsonyi előkészület

A karácsony nem csak az ünnepről szól. Ezt mind tudjuk. Pedig arról kellene... de az út a feldíszített fáig és az ünnepi vacsoráig, ebédig, kinek mi van, nos, az elég hosszú. Idegölő... Teljesen mindegy, mit fogadunk meg az előző évben, minden alkalommal ugyanaz a probléma jelenik meg, hasonló módon nem sikerül a sütemény, remélhetőleg nem dől el a fa, az ajándékok talán elkészülnek, odacsenjük őket a fa alá, de persze mindenki tudja már, mi zajlik a nagy lopakodások mögött és még örülni is akarunk neki, nagyon.

 

Karacsonyi elokeszuletA kezdetek nálunk a fa kiválasztásával kezdődnek. A harcos természetvédőktől most elnézést kérek, mert annak ellenére, hogy szeretem a természetet, a növényeket, állatokat és elég jó barátságban is vagyok velük, a karácsony akkor is egy hatalmas fával teljes. Itt most arra kell gondolni, hogy egy tradicionális, hatalmas, legalább 2,5 méteres fát hurcolunk haza, faragunk bele – itt a királyi többest leszedném és helyesen így hangzik: édesapám farag bele a tartóba –, délután díszítés tériszonnyal a létra tetejéről, de megoldjuk. Reménykedünk, hogy ebben az évben nem törjük el a csúcsdíszt, mikor felállítjuk a fát a nappaliban, de ha mégis, már tudjuk, törött dísz is szép dísz és mivel olyan magasan van, senki sem látja rendesen. Minden díszt ráaggatunk, azt is, amit nagyanyám készített úgy hatvan éve. A fa az öreg angyalka nélkül nem válik karácsonyfává! A fánál egy kicsit korábban begyűjtjük a szaloncukrot, aminek nem az íze a fontos, úgysem esszük meg karácsonykor, hanem hogy a csomagolópapír színe szép legyen, mert a nagy fán az jól mutat, de azért ne legyen rossz, mert előbb-utóbb megesszük. Miután már minden a fán lóg, jöhet a báránybőr, amire szépen kirakosgatom a kerámia betlehemet, aminek főleg a gyerekek fognak örülni. Utolsó momentumként bekapcsolom az égősort és ellenőrzöm, hogy ez a fa idén is megfelelő lesz.


A fa felállítása előtti napokban valamikor megsütjük a mézeskalácsot. Megérdemel egy külön gondolatmenetet, előlegbe annyit, hogy volt már olyan nagy sikerű mézes alkotásom, amiből még húsvétra is maradt, mivel olyan kemény lett karácsonykor, hogy a fogunk épségét kockáztatva a család minden tagja, aki még „normális" fogakkal rendelkezik, megküzdött egy-egy csillaggal vagy szivecskével, aztán elfelejtődött és előkerült egy nagy dobozzal húsvét táján.


Zserbó. Apukám egyik kedvence. Nos, ez egész jól szokott sikerülni. Eddig még nem volt rá panasz és elég hamar el is fogyott. Remélem, ez a hagyomány ebben az évben is folytatódik. Talán még kitalálok valami mást is idén, mert azért próbálkozom mindig valami újítással, amit a családom hősiesen támogat, főleg édesapám, akinek még nem tudtam olyan süteményt mutatni, hogy ne kóstolta volna meg.
Ha mindezzel készen leszünk, mert azért nem egymagam csinálok mindenfélét, hanem az egész család, megnyugodhatunk, hogy családunk legkisebb tagjai idén is tágra nyílt, csillogó szemekkel állhatnak a fa elé és természetesen a felnőttek szeme is ugyanúgy csillog, csak nem akarják bevallani, de én látom...


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: szombat, 14 december 2013 21:15