Az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsoltak. Tulajdonságaik, viselkedésjegyeik alapján szinte minden állat leírható egy-egy jelentéssel, pl. a medve jelképezi a hatalmat, bátorságot, erőt.
Az állatmesék (Phaedrus, La Fontaine) szintén az állatok egy-egy ismert tulajdonságán alapulnak.
Az állatvilágba vetett hit átjárta az egész univerzumot, hiszen az ég urának a sast, a föld (s vele az egész állatvilág) királyának az oroszlánt, a víz uralkodójának pedig gyakran a bálnát képzelték.
Az ősember tisztelettel vegyes félelemmel tekintett az állatokra. A barlangfestmények számtalan állat (főként nagyvadak, pl. vadló, barlangi medve) rajzát örökítették meg.
A totemizmusban az ősnek gondolt állatok kultusz tárgyává váltak.
A samanizmusban a sámánutazás segítőszellemei állatalakban jelennek meg (például sas, medve, holló).
Az egyiptomiak abban hittek, hogy a halott lelke a föld, a víz, a levegő állataiba lép, és ott maradnak három évezreden át, majd emberi testben újra visszatérnek.
A görög mitológia szintén átitatott állatokkal, az istenek gyakran jelennek meg állat formájában, és egyes állatra utaló jelzőjük állandósul is (pl. bagolyszemű Pallasz Athéné, tehénszemű Héra). Az állatok az istenség egy-egy lényegi vonását mutatták be. Léteztek állatkomponensű mitológiai szörnylények, pl. kentaurok, Khimaira.
A rómaiaknál a görög hagyományok mellett a természeti népek totemizmusának nyomai is megtalálhatóak. Sok család felvette az ősének tekintett állat nevét, innen ered a címerállatok hagyománya.
A zsidó-keresztény hagyomány Isten állat alakban való megjelenését elutasítja, de az Újszövetség tartalmaz állatszimbólumokat: a Szentlélek a galamb, Jézus Krisztus bárány, a négy evangélista pedig: Márk az oroszlán, Lukács az ökör, Máté emberalakú, János a sas.
Az ördög szintén gyakran állatképében jelenik meg, főként kígyóként, kecskebakként, macskaként.
Az állatokhoz pozitív tulajdonságokat is kapcsolunk, a hangya kétségtelenül a szorgalom, a kutya pedig a hűség szimbóluma.
Az állatszimbólumok vizsgálata kétségtelenül messzire vezet, ezért mi most csak néhány, gyakran használt állatot szeretnénk most bemutatni Önöknek. Érdemes előre bocsátani, hogy a szimbólumok történetében sokkal több minden jelképezi a lelket, mint azt gondolnánk.
Madár
Általánosságban a madarak az égbe emelkedést, a menny és a föld közötti kapcsolattartást, az istenekkel folytatott kommunikáció, a transzcendenciát, a lelket és a szellemet szimbolizálják. A szibériai sámánok madáröltözetei, tolldíszei az égi szférába emelkedést, az emberfeletti képességeket jelölik. A kígyót az életfa gyökerénél, a madarat pedig a lombkorona tetején szokták ábrázolni.
A ragadozó madarak (főleg a sas, sólyom) a napot, szelet és vihart jelképező istenek megtestesítői. A madarak számos eredetmítoszban totemállatként szerepelnek (pl. a magyar mondákban a turul, a különböző indián törzseknél a holló, varjú).
Napjainkban leggyakrabban a szabadság, hírek, "szárnyalás" szimbólumaként használják.
Azonban nem minden madárhoz kapcsolódik pozitív jelentés, a dögevő madarak (pl. a keselyű) gyakran szerepelnek negatív értelemben, mint a halál, a démoni erők szimbólumai.
Az egyiptomiak szerint a "ba", a madár alakban, gyakran emberfejjel ábrázolt lélek a halálkor hagyja el a testet. A fáraót védelmező istent sólyom alakban képzelték el.
Az afrikai maszkokon megjelenő madarak a hatalmat, a termékenységet és az életet szimbolizálják.
A bráhmanizmusban a szárnyaló madár az intelligencia szimbóluma.A buddhizmusban a madarak a csapongó életfolyamot jelképezik, melynek végső célja a nirvána elérése.
Kínában a legtöbb madár (főleg a főnix, páva) a hosszú élet és a szerencse jelképe. A taoizmusban a földi terhektől és a halandóságtól való megszabadulásra utal.
A görög és a római mitológiában szintén gyakran visszatér. Zeusz/Jupiter sokszor sas, vagy hattyú alakban, Apollón/Apolló holló, hattyú, Pallasz Athéné/Minerva pedig bagoly alakban tűnt fel.
A rómaiaknál nagyon elterjedt és fontos jóslási mód volt az ún. madárjóslás, ami például Romolust is kijelölte Róma megalapítására.
A Koránban a madár szó a végzet szinonimájaként jelenik meg.
A keresztény hagyományban a madár-lélek gondolatpárosítás tetten érhető: a tavasszal visszatérő vándormadarak a feltámadást jelképezik.
Bagoly
Jelentései alapján megkülönböztetünk a kistestű és a nagytestű baglyokat. A kistestű kuvikhoz negatív jelentések kapcsolódnak, a legtöbb ősi kultúrában vészhozó, halálhírnökként tartják számon. A gonoszság, bűnözés megtestesítője a keltáknál, Kínában, Egyiptomban, Indiában, Japánban, Mexikóban, Etiópiában. Julius Caesar halálának előhírnöke.
A nagytestű fülesbagoly pozitív értékeket hordoz. A görög-római mitológiában Pallasz Athéné/Minerva állata, a bölcsesség szimbóluma. Szent Jeromos attribútumaként szintén a bölcsességre utal. A néphagyomány a halálhoz kapcsolja.
Az ókeresztényeknél a hitetlenséget, harácsolást, restséget jelképezte, a romantikában pedig a démoni erők szimbólumaként jelent meg.
Napjainkban is inkább a tudás, bölcsesség szimbólumaként tartják számon, az éjszakát átvirrasztó tudósok és diákok madara.
Denevér
A Távol-Keleten a boldogság szimbóluma. Kínában például a "denevér" és a "boldogság" jelentésű szó hangalakja megegyezik. A hosszú élet jelképének is tekintik, barlangjait pedig a Halhatatlanok birodalmának bejáratainak. A Halhatatlanok könyve a denevért "halhatatlan patkánynak" is nevezi.
Az antikvitásban az éberség szimbóluma, ajtókra szegezett denevérrel védekeztek az ártó szellemek és a rosszakarók ellen.
A zsidó-keresztény kultúrkör kevésbé pozitívan szemléli. A mózesi törvényekben a bálványimádás és a rettegés jelképe.
A keresztény hagyományokban a rosszindulatú sötétséghez, a démoni erőkhöz kapcsolódik, az ördögöket és a Sátánt gyakran ábrázolták denevérszárnyakkal.
Kakas
Szintén sokféle képzet társul a kakashoz is, bár napjainkban kevéssé használt szimbólum.
Több vallásban is a napisten attribútuma, mivel kukorékolása a napfelkeltét jelzi, ezen kívül sokszor a szerencse és jókívánság jele.
Gyakran a hírnév madara, a fény, hajnal, idő, éberség, figyelem jelképe.
Érdekes a vörös kakas képe, egyes nézetek szerint megvéd a tűztől, mások szerint éppen a tűzvészre utal, mivel a lángokat a vörös kakas viszi egyik házról a másikra.
Kínában a jang, a férfi princípium állata, párja -a jin állata- pedig a kacsa.
Japánban gyakran megjelenik az ajtókon, mivel a japánok szerint a polgári erények, bizalom jelképén túl megvéd az éjszaka rossz befolyásai ellen.
A buddhizmusban a kakas a végzet szimbólumaként jelenik meg.
Az antikvitásban sokszínű jelentés hordozója. Apollón/Apolló és Zeusz/Jupiter madara. Mivel úgy tartották, hogy meggyógyítja a betegeket, feláldozták Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének is. Úgy tartották, hogy a kakas az evilági lét után egy új világ hajnalának fényébe vezeti a halottak lelkét, ezért lélekkísérő motívumként Hermész/Mercurius jelképévé is vált.
Az európai népek hitvilágában a kakas kiáltásának szellemriasztó tulajdonságot tulajdonítottak. A germánok szerint a nappalt és éjjelt elválasztó kakas a túlvilág határának őre. A keltáknál inkább az alvilág isteneihez kapcsolták, a halált a halottas ágy lábához kötött kakas szimbolizálta.
A zsidók inkább a kakas termékenységére utalva a mátkapárokat kakas-tyúk párban ábrázolták.
A kereszténységben a kakas a fény, újjászületés, a minden irányba forgó szélkakas az éberség jelképe, Szent Péter árulására pedig a kakas figyelmeztetett.
A franciák nemzeti identitásukat kötik a kakashoz, már a rómaiak is összefüggésbe hozták a gallus - kakas, és a Gallus - gall szavakat.
Főnix
Gyakorlatilag az összes kultúrában megtalálható, és mindenhol pozitív képzetek tartoznak hozzá. A hagyományok szerint pártalan (azaz monogenész) lény, mely ötszáz évig él. Megérzi halálát, előtte tömjénből és mirhából fészket rak, és elégeti magát, majd hamvaiból újra feltámad.
Kínában a császárnő emblémája (a császáré a sárkány), a sárkány, teknős és egyszarvú mellett a négy szent állat egyike.
Az antikvitásban a tűzben elégő, hamvaiból feltámadó lényként az idő és az újjászületés jelképe volt.
A keresztény kultúrában az örök élet és feltámadás jelképe, Krisztus szimbóluma.
A Bizánci Birodalom jelképeként használta, arra utalva, hogy a birodalom örökké fennmarad.
A középkortól megtalálható Debrecen címerében, 1909-től a magyar református egyházéban is, az Istenhez való vágyódás jelképeként.
Kutya
Szinten sokrétű a kutya jelentése. Automatikusan a hűségre asszociálunk, de ennél lényegesebben több képezet rakódott hozzá.
A cigány jóskártyában a hűség lapján egy sírhanton fekvő kutyát láthatunk. Gyakori, mint éberség jelkép. Kínában ez kiegészül az engedelmesség, odaadás jelentéssel.
A kutyához gyakran párosul a szeretet, lojalitás is.
A természeti népek tűzhozó szerepet tulajdonítanak neki, több kultúrában az alvilág határának őrzője, lélekkísérő.
Egyiptomban Anubisz, a sakáltestű, vagy sakálfejű alvilági isten kísérőjeként a halál képzetéhez kapcsolták.
Az antikvitásban többféle jelentésben is előfordult: Odüsszeusz Argosz nevű kutyája a hűséget jelképezte, Hádészé az alvilági erőket. Negatív jelentésben a kutyához kapcsolták a hitványságot, a hízelgést, szemtelenséget. Diogenész filozófus csúfneve "küón", azaz kutya volt.
A perzsa vallásban a rossz szellemek elűzőjeként, a zsidók pedig a tisztátlanság, erkölcstelenség kifejezőjeként tekintettek rá.
A kereszténységben a sebet nyalogató kutya a prédikátor, aki nyelvével, azaz a szó erejével megtisztítja a bűnösök lelkét. A Szent Domonkos által alapított dominikánus rend jelképe a fekete-fehér foltos kutya, ruházatuk is ezt a két színt követi.
A házastársi hűség szimbóluma, negatív jelképként az irigységre utal.
A középkori lovagi kultúrában a nemesség jelképe. Azonban a középkorban a fekete kutya és a fekete macska az ördögi hatalom jelképe volt.
Macska
Rendkívül sok mindent jelképez a macska, pozitív és negatív jelentések egyaránt kapcsolódnak hozzá. Általában feminin, lunáris természetű lénynek tekintették.
Mivel jól lát a sötétben, gyakran az éleslátást jelképezi, rendszerint az éjszaka, a titkos tudás állata.
Kínában az embert segítő hatalom jelképe (mivel a gabonát elpusztító egér ellensége), de rontó hatalmak állataként is előfordult.
A feng shuiban a macska elheseget minden rossz szellemet, ami gátolja a sikerek elérését.
Egyiptomban mély tisztelet övezte, Básztet, a szerelem és a termékenység istennője macska képében jelent meg, ezért az állat az áldást, védelmet és az anyaságot jelképezte. Egyike azoknak az állatoknak, amiket az egyiptomiak mumifikáltak.
A kereszténység általában a macska negatív vonásait emelte ki: lustaság, kéjvágy. A fekete macska, ahogyan azt a kutyánál már említettük, a démoni erők, a szerencsétlenség, a halál, sőt egyenesen a Sátán megtestesítője volt. Mindannyian ismerjük a babonát, hogy keresztet kell vetni, amikor egy fekete macska átszalad előttünk az úton.
A nyugati kultúrákban gyakran erotikus szimbólumként jelent meg. Ambivalens, kiszámíthatatlan, megismerhetetlen természetét egyenesen a női lélekhez hasonlították.
Napjainkban a köztudatban a nőiesség, a függetlenség, kecsesség jelképeként található meg.
Kagyló
Sok helyen találkozhatunk kihelyezett kagylókkal, hogy segítsenek bevonzani a vágyott tengerparti nyaralást. A kagyló mégsem ehhez a társításhoz kapcsolódik a legszorosabban, mert főként az anyaméh, a női princípium alkotó erejének szimbóluma. Általában a születést, regenerációt, beavatást, a szerelmet jelképezi.
A sámánok kauri-kagyló díszítésű ruhája segít távol tartani a gonosz szellemeket.
Kínában a gyászszertartásokhoz használták, a túlvilági jó szerencsére és feltámadásra utal.
A görög és római mitológiában a szerelem istennője, Aphrodité/Venus kagyló héjában születik, ahogy azt Botticelli Vénusz születése című gyönyörű festményén is megcsodálhatjuk.
A korai kereszténységben alakja miatt szív-szimbólum volt, illetve utalt a feltámadásra is. A Santiago de Compostellaba történő zarándoklók jelvénye a kagyló.
Csiga
Manapság főként a lassúsággal kapcsoljuk össze.
Előtűnő, majd visszahúzódó szarvait a holdsarló változásával állították párhuzamba. A spirál a természetben elterjedt forma, az élet fejlődését jelképezi, gondoljunk csak a karmára, tetteink - gondolataink működtette spirális fejlődésünkre.
A keresztény hagyományban a csiga inkább negatív jelképként található meg. Azt hitték, hogy a sárból és iszapból születik, és ezzel is táplálkozik. A bűn és a jóra való restség jelképét látták benne.
A csigavonal a természet sok képződményében megfigyelhető (pl. örvény, Tejút, DNS, agyhullámok), és több kultúrában is tetten érhető. A görögöknél díszítőelem volt, a majáknál és az egyiptomiaknál a napciklussal állt kapcsolatban, Indiában a lélegző kozmoszt jelképezte.
Utalhat az élet körforgására, a lélek átalakulására, a termékenységre.
Teknős
A legtöbb nép a hosszú élettel, a vizekkel és a megújulással hozza kapcsolatba. Páncélja miatt rejtett erőre is utalhat.
Az egyiptomiaknál nem volt szeretett állat, mivel az aszály és a szárazság okozójának tartották.
Indiában az északi csillag jelképe, az első élőlény, az ős. Alsó páncélja a földi, felső páncélja pedig az égi világot szimbolizálja.
Az ősi Kínában úgy tartották, hogy Ao a kozmikus méretű tengeri teknős az, aki a páncélján hordja a Földet, és így a világ támaszát jelenti. A sárkány, a főnix és az egyszarvú mellett a négy szent állat egyike volt. A taoisták a hosszú életű darut és a teknős tojását és agyvelejét fogyasztották a halhatatlanság elérésének reményében. Porrá őrült páncélját afrodiziákumnak tartották.
Japánban a jó szerencse és a halhatatlanság jelképe.
A görög-római mitológiában a kagyló mellett Aphrodité/Venus attribútuma.
A kereszténységben a teknős az egyszerűség jelképe. A nőnek olyan visszavonultan kell élnie, ahogy a teknős teszi azt a páncéljában. Az ókeresztényeknél a teknős egyenesen a gonoszt jelenítette meg.
Sokan úgy tartják, hogy a teknős a hidegvért és a védelmet jelképezi.
Delfin
Kétségtelen, hogy napjaink egyik leggyakoribb állatszimbóluma a delfin. A köztudatban mint a harmónia, kommunikáció, bizalom szimbóluma van jelen.
A feng shui szerint leginkább a szerelem területén hozhat sikert, ehhez párban lévő delfinszobrocskákat kell kihelyeznünk. A két egymással ellenkező irányba néző delfin a természet kettősségére utal.
A delfin a mediterrán kultúrákban pozitív jelentésű: a halak királya, a hajótöröttek megmentője, lélekvezető. Jelképezi a tenger erejét, a gyorsaságot, a biztonságot.
A görög hagyomány szerint a krétai hajósokat maga Apollón vezette delfin alakjában Delphoiba. Delphoi a világ egyik legismertebb jósdája, a bejáratánál állt az örök érvényű tanács: "Nosce te ipsum!" - azaz "Ismerd meg önmagad!"
A görögök hitvilágában Apollón mellett Dionüszosz, Aphrodité szent állata.
Az etruszkok halotti kultúrájában a halotti lelkeket a Boldogok szigetére a delfinek kalauzolták.
A horgonnyal ábrázolt delfin a gyorsaság és a lassúság ellentétét, az arany középutat mutatja. A hajóval és horgonnyal ábrázolt delfin pedig az egyház jele.
A kereszténységben általában azt a "nagy halat" jelképezi, amelyik elnyelte Jónást. Illetve gyakran utal Krisztusra, aki a lelkek hordozója a halál vizein.
A franciaországi Dauphin tartomány címerállataként 1349-től a francia trónörökösök jele, a mindenkori trónörököst a "dauphin" névvel illették.
Pillangó
S ha már csocsoszan.hu, akkor nézzük meg, milyen jelentések kapcsolódnak a pillangóhoz.
Díszes szárnyai miatt a szépségre utal, kifejlődése az átváltozás fázisaira, csapkodó repkedése miatt pedig a lélek szimbóluma. Törékeny, megfoghatatlan - ahogyan maga a lélek is. Hernyó, majd bábállapotból való kibontakozása több nép hitvilágában a halott testből felröppenő lelket jelenti. A hernyó- báb-pillangó fokozatokon történő átváltozás a testi lét - a mozdulatlan halál - merevségből kilépő lélek jelképe is lehet.
Negatív értelemben a gyors mulandóságra ítélt hiú pompa, az önpusztítás megtestesítője, mivel a fény és a láng felé vonzódik.
A jóindulatú tündérek, manók, gyakran tündérszárnyakat viselnek, ezek a kecsességet, bájt, a női varázserőt hivatottak jelképezni. Hüpnosz álomisten és Tanatosz halálisten szintén pillangószárnyakat viseltek.
A kínai hagyományokban a halhatatlanságra utal.
Sok minden függ attól, hogy milyen is az ábrázolt pillangó.
Japánban a pár nélküli pillangó a szűziesség, vagy a hűtlen szerető és a gésák jelképe (Puccini Pillangókisasszonya is erre utal).
A pillangópár a hitvesi boldogság jelképe, a fehér pillangó pedig a halott léleké.
Az antikvitásban leginkább a halhatatlan lélek szimbólumaként tekintettek rá, erre utal a "pszükhé" szó is, melynek jelentése: lélek, pillangó. A halottak lelkeit szárnyas árnyékképeknek képzelték, melyek a sírra tett virágokkal, gyümölcsökkel táplálkoznak.
A kereszténységben többféle értelmezése is megtalálható: jelenti a múlékony, földi életet, a feltámadást, és a pillangó az igaz hitre áhítozó hívő szimbóluma is.
Reméljük Kedves Olvasóink kedvet kaptak az állatszimbólumok továbbgondolásához, illetve más állatok jelképként használt jelentésének feltérképezéséhez - ehhez kiváló segítséget és kiindulópontot adhat:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/index.html
Legközelebbi írásunkban szimbólum formában gyakran megjelenő növényeket fogunk bemutatni.
Az állatszimbólumokkal foglalkozó írásunkat a nagy érdeklődésre való tekintettel tovább folytattuk:
Állatszimbólumok II. - királyi állatok