Lópatkó:

Talán a legismertebb szerencseszimbólum a lópatkó, melyet stilizált változatán kívül sok háznál megtalálhatunk kézzel fogható eredeti formájában.
A lópatkó a magyar népi hitvilágban különösen fontos mágikus tárgy. A Szilágyságban azt tartották, hogy aki hétlyukú patkót talált és hazavitte, annak a kívánsága teljesült. A patkót betették a ház alapjába, vagy a küszöbre szegezték (kanyarulatával befelé), hogy bevigyék a szerencsét a házba.

Magyarországon több helyen is vályúba tették, hogy megvédjék az állatokat a betegségektől. Az angolok a vitorlások árbócára is felhelyezték. A kelta hiedelmek szerint a talált és a hét szeglyukú patkó nagy szerencsét hoz, mivel sarló alakú, ami a kelták szerint a Holdistennő jele. Mágikus tulajdonságait erősítette az is, hogy a szelleműző fémből, vasból készült. A vas a rossz szellemek elűzésére szolgáló anyagnak számított, „vasat fogni" annyit tett, mint „fán lekopogni".

Az a vas, amelyiket találjuk, és nem vásároljuk, megvéd minket a szellemektől, ez a felfogás is erősítette a szerencsét hozó talált patkó mítoszát.
Mivel a boszorkányok félnek a lovaktól, a hiedelmek szerint visszafordulnak az ajtótól, amelyre lópatkó van szegezve. A lópatkó bűvös erejét fokozta, ha a mágikus számra utalva hét szöggel verték fel. Az ekképp felszegezett lópatkók láttán a démoni lényeket szörnyű félelem fogta el, ezért a gonosz erők nem győzedelmeskedhettek a ház lakóin, illetve állataikon.
A felravatalozott halottra helyezett vastárgyak között gyakran ott volt a patkó.

U alakként felszögezve, száraival felfelé szarvnak tűnik, a szarvak pedig több ezer év óta a ház védőinek számítanak. Az ősi Szarvas Isten volt az a pogány védőisten, akit a keresztények Sátánná változtattak. Azonban a Szarvas Isten szarvai mind a mai napig óvnak a veszedelemtől: a felfelé, V alakban álló szarv a győzelem jele, illetve több helyen valódi szarvpárokat helyeznek a ház ormára védelem gyanánt.
A keresztények a patkót a ház külső falára felerősíteni nem U alakban javasolták, hanem C-ként, így a patkó Krisztus jelévé vált.
A patkó jelképe az U betű, és sokan szeretik, ha például a rendszámukban megtalálható ez a betű.

Hogy miért épp a lópatkó érdemelte ki a szerencsehozásnak ezt a világszerte ismert jelentését? Erre több választ is találhatunk.
A lovat a legtöbb kultúrában varázserejűnek tartották, ezért nem voltak ritkák a lóáldozatok sem. A lovak fejét, koponyáját a kapuk fölé is feltették, hogy védelmet adjon a lakóknak. Később ezt váltotta fel a patkó.
Talán csak arról volt szó, hogy ha a ló lábát megvédte, akkor az embereket is megvédheti a bajtól.
A ló státuszszimbólum volt, akinek lova volt, az nem számított szegénynek.
Az ördög lábát patkóhoz szegelték, hogy ne tudjon rosszat tenni, más hagyomány szerint pedig a patkó távol tartja a pajkos angyalokat.

Az újévi szerencsepatkóhoz fűződő hit ettől független, újabb, városi eredetű. A szerencsepatkó ismert Európa szerte, Indiában és arab területeken is.

A kéményseprő:

Nagyvárosainkban már a középkorban működtek kéményseprők. Falvainkban, mezővárosainkban a XVIII. századtól vált egyre rendszeresebbé jelenlétük.
Különböző viselkedési magatartások vannak a köztudatban a kéményseprőkkel kapcsolatban: ha találkozol vele, fogd meg a gombodat addig, amíg nem pillantasz meg egy szemüveges embert. Van, akik szerint meg kell őket puszilni, mások arra esküdnek, hogy meg kell fogni a gombunkat – és akár 13-szor el is csavarhatjuk.
A kéményseprők a hiedelmek szerint kipucolják az életünkből a balszerencsét, és lehetővé teszik, hogy bekopogtasson a jószerencse.
A tüzet őrzik, vigyázzák, jelképezhetik a gazdagságot is.
A feketéhez kivételesen pozitívumok kapcsolódnak.
A hiedelmek szerint a kéményseprő azért hoz szerencsét, mert kenyerét a mágikus anyag, a korom által keresi. Mivel ezt kisöpri a kéményből, ahol a rossz szellemek laknak, természetfeletti adottságokkal rendelkezik.
Megszabadít a piszoktól, a rontástól, betegségektől, a rejtett titkoktól.
Segít a spirituális fejlődésben, a tisztánlátásban.
Kapcsolatban áll családi tűzhellyel is, ezért a kéményseprő utalhat a közösségi szórakozásokra, örömre is.

Katicabogár:

Az antikvitás óta szerencsehozó erőt tulajdonítanak neki.
Főként a hétpettyes katicabogár tekinthető pozitív előjelnek.
A szerelemben és a gazdagodásban hoz szerencsét annak, akire rászáll. A hamarosan bekövetkező szerelmi boldogságot, esetleg házasságkötést jósol, vagy gyermekáldást hoz.
Anyagilag nagy nyereséget eredményező üzleti kapcsolatokra is utalhat. Megóv a veszélytől, lehet termékenységi talizmán is.
A középkorban Szűz Máriának szentelték.
A tavasz hírnöke, gyakori tetoválási minta azok körében, akik szerencsére és gondtalan életre vágynak.
Békesség, megnyugvás, a kellemes, de személytelen élmények szimbóluma.
A katicabogár jelkép előzménye az egyiptomiak szkarabeusz-tisztelete. Egyiptomban a szkarabeusz, a gömböt görgető galacsinhajtó bogár a napgolyót maga előtt gurító hajnali Nap megtestesítője volt. A hiedelem szerint csak hím szkarabeusz létezik, ezért az önmagából keletkezés és teremtés jelképe. Mivel felbomlásból keletkezik, az újjászületés, feltámadás, halhatatlanság jelképeként is értelmezhető.

Gomba:

Szerencsehozó tulajdonságát a gyors növekedése, szaporodása miatt nyerte el.
A gombák a növény- és állatvilág határán állnak.
Az ősi Kínában a hosszú élet, illetve a halhatatlanság szimbóluma volt. Mágikus hatású, isteni eredetű növénynek tekintették. A csiperkéről azt tartották, hogy csak akkor terem, ha a császárságban béke honol; ezért a császárság rendjének, az uralkodó helyes gondolkodásának, azaz az égi megbízatás teljesítésének jelképe lett.
Vallási szertartásokhoz, sámán-jóslatokhoz gombából is készültek hallucinogén főzetek. Mivel egyes gombafajok körben nőnek, az európai néphagyomány ehhez a gombák varázserejét kapcsolta, és a gombák mágikus gyűrűjében a boszorkányok éjjeli táncparkettjét látta.
A gombák szerencseszimbólumként a váratlan ötletek, javaslatok felbukkanását is segítik.

Négylevelű lóhere:

A patkó mellett talán a másik legismertebb szerencseszimbólum, mely szerencsét, gazdagodást, boldogságot hoz.
Szerencsehozásának oka ritkaságában rejlik.
Segít észrevenni az elsőre jelentéktelennek tűnő dolgokban is a nagy lehetőségeket.
Alakja miatt a kereszténységben fontos szerepet kapott. Mivel benne rejlik a kereszt szimbóluma, távol tartja a gonoszt, a negatív támadásokat, felhívja a figyelmet a hit erejére és fontosságára. Levelei a hitet, reményt, szeretetet és szerencsét jelképezik.

Elefánt:

Főként az indiai és a kínai hagyományokban tartják szerencsehozó élőlénynek.
A kínai térrendezés javasolja, hogy helyezzünk el otthonunkban hét darab felfelé álló ormányú elefántot. A feng shuiban az elefántok mindig „súlyoznak", azaz segítenek megtartani az adott területen elért sikereinket. Az elefántok felálló ormányába csúsztatott papírlapra írt kívánságok hamar teljesülnek.
Az elefántok a hosszú élet, egészség, anyagi javak, ugyanakkor a tudás és az erő szimbólumai is.
Indiában az erő és a bölcsesség szimbóluma. Innen ered az az elképzelés, mely szerint a világtájakat négy, vagy nyolc elefánt őrzi.
Buddha nemzője egy fehér elefánt.
Arisztotelész az elefántbikában a hitvesi hűséget látta, mivel amikor nősténye viselős, nem közelít hozzá, és nem közösül más nősténnyel sem.
A római korban a halhatatlanságot, a halál feletti győzelmez jelképezte, mivel az elefántokat háborús célra is felhasználták, katonai győzelem jelképe is kapcsolódott hozzá.
A kereszténységben az elefánt Krisztus szimbóluma.
Nyugat-Európában az elefánt az esetlenség, ügyetlenség megtestesítője.

Malac, disznó, vaddisznó:

A malac a hagyományok szerint orrával előtúrja nekünk a szerencsét. A bőség, jólét, gazdagodás, termékenység jelképe. Anyagi biztonságot, gyarapodást is hozhat nekünk.

A disznó megítélése nem ennyire egyértelmű. A vaddisznó Egyiptomban tisztátalan állatnak számított, a buddhizmusban a létezés körforgásában a tudatlanság, lustaság, falánkság szimbólumaként jelent meg. Kínában az erőszakosságot kapcsolták hozzá. A háziállatként nevelt disznó azonban a bőséget jelképezte. Japánban a bátorság és a hősiesség megtestesítője volt. Az antikvitásban nagyon sokszínű jelkép volt (pl. Odüsszeusz társait Kirké disznókká varázsolta, Arész/Mars hadisten állata). A kelta-gall hagyomány a szellemi hatalomhoz kapcsolta. A zsidó hagyományok negatív képzeteket társítanak hozzá. A keresztény értelmezésben az ördög szimbóluma, mely az Egyházat támadja. Több helyen is a bujaság, tisztátlanság, a Gonosz kísértő erejének jelképeként jelenik meg.

Azt, hogy valóban szerencsét hoznak-e a bemutatott szimbólumok, nem garantálhatjuk.

„Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?"
Jean Cocteau

 Szerencséhez kapcsolódó hiedelmekről ITT olvashatnak.

Legközelebbi írásunkban sokat használt, de talán kevéssé ismert állatszimbólumokat mutatunk be. Volt szerencsém!

Folytatjuk