szombat, 19 április 2014 20:24

Fák szimbólumként - Növényszimbolika 1.

A növényszimbolika olyan jelentésrendszer, melyben a növény bizonyos egységes gondolati, eszmei tartalmat hordoz. Az állatszimbólumokhoz hasonlóan használatuk régi időkre nyúlik vissza, és napjainkban is eleven jelképrendszert alkotnak.
A görög-római mondavilágból és a keleti misztikus tanok virágkultuszából átkerült a kereszténységbe is, és ott új tartalommal töltődött meg. A Szentírás növényi jelképrendszere a hívő ember számára az evangélium mélyebb megértését és befogadását segítette elő. Az új lírai műfaj, a virágének legszebb példái a reneszánsz idején születtek.

Fa rozsa
A virágból lett női keresztnevek napjainkig népszerűek és gyakran a Krisztust vagy Máriát jelképező virágokra vezethetőek vissza, melyek fokozatosan a szeretett nőt kezdték szimbolizálni.

A növényszimbólumok rendkívül széles gondolatkört ölelnek fel. Gyakran eltérő jelentést hordoznak általánosan a fák és gyümölcseik, és mást a virágok. Mivel ennyire széles tartalom kapcsolódik hozzájuk, a növényszimbólumokat három részben mutatjuk be, ízelítőül, szubjektíven választott példákon keresztül – s továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a szimbólumok ennél jóval több jelentést rejtenek, s biztatunk mindenkit, hogy ismerjék meg/fel saját szimbólumrendszerüket!

 


A Fa mint szimbólum


"A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja."
(C. G. Jung)

 

 

"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!"

(Hannes Tuch)

 

Ösztönösen érezzük, hogy a fa több, mint egy egyszerű növény. Spontán keressük társaságukat, és ha megnyugvásra vágyunk, legszívesebben erdőbe, vagy legalábbis fákkal teli parkba megyünk sétálni. Igyekszünk helyet biztosítani számukra mindennapjainkban, főként a mediterrán nagyvárosok erkélyei vannak tele dézsákban nevelt fákkal, de bármely elszánt és gondos növénykedvelő nevelhet otthon a lakásban mini fát, bonsait.

Hatékony és olcsó stresszoldó módszer a faölelgetés.
A pszichológiában is fontos szerepet kap a fa. Freud szerint a gyökér jelzi a tudattalant, a törzs a tudatot, a korona pedig a felettes ént.
A fa szerteágazó képe jelenik meg a családfákon.

 

Fa altalanos

 

A virágokkal szemben a fák, főként az örökzöldek, az öröklétet jelképezik. A gyümölcstermő fákat női princípiumnak tartották, melyekben az anyaistennők tápláló, védelmező tulajdonságai mutatkoznak meg.
A fa élete során hasonló ciklusokon megy át, mint az ember: egyenesen áll, növekszik, virágzik, termést hoz, öregszik, meghal. Szorosan köthető az emberi élet állomásaihoz, lehet belőle bölcső, de koporsó és kopjafa is.
A legtöbb kultúrában jelen van a fa mint világtengely - ez a világfa, vagy a kozmikus fa. Gyökerei a földbe nyúlnak, törzsével a földi, ágaival az égi szférába kapaszkodik, összeköti az alvilágot - a földi - és az égi világot. Jelképezi a szellemvilágba, az isteni szférába emelkedés útját, az ezoterikus tudást. Gyakran a földi világ szakrális középpontja. Kapcsolatban áll az ősi vizekkel, belenő az idő világába, gyűrűket növeszt, melyek kifejezik korát. Ágai elérik a mennyet, az örökkévalóságot.
A világfa jelen van a hinduknál, egyiptomiaknál, a skandináv mitológia világfája a kőrisfa, a Kalevaláé pedig a tölgyfa.

 

Fa altalanos3


A kozmikus fa jelentéseivel gyakran összefonódott az életfa szimbolikája. Az életfa is világtengely és középpont, de emellett a regeneráció, és az ősi tökéletes állapothoz való visszatérés kifejezője is. Az élet vizét, forrását gyakran eredeztetik az életfa mellől. Gyümölcse halhatatlanságot biztosít. Az aztékoknál a világfa a hegycsúcson álló kaktusz, amelyen a nap madara, a sas fészkel. A zsidó-keresztény hagyományban az "élet fája" az Isten teremtette ember örök életét, a haláltól való mentességét biztosítja, amely az első bűn, a tudás fája tiltott gyümölcsének elfogyasztása miatt veszett el.
Ahogyan az állatszimbólumokról szóló írásunkban már említettük, az életfa körül gyakran ábrázolnak állatokat. A gyökérnél leginkább kígyót, a törzsnél általában szarvast, a lombkoronánál pedig madarakat.


A magyar néphagyományban az életfa főként a lakodalmas szokásokhoz kapcsolódik. A feldíszített fa, vagy faág az ifjú házasok termékenységét, életét jelképezi.
A napjainkban is divatos májusfa állítás a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.
Elterjedt szokás volt gyermek születésekor, vagy más jelentős eseménykor fát ültetni. Nyíregyházán felújították ezt a szép hagyományt, és Újélet-fa programjukon belül hársfa csemetét kapnak a pályázó szülők, melyek elé felkerül az újszülött neve és születési éve. A hagyományok szerint az így ültetett fa az életerőre utal, de kiszáradását a halál jelének tartják.Aki elhagyja szülőhelyét, annak hogylétéről a fa állapotából következtek.
A samanizmusban a fa az égi szellemvilág bejárata. A földtől az égig vezető íve a sámán útját jelképezi, illetve a sámán lelkét is. A sámán fája addig él, ameddig a sámán.
Sok hitvilágban a fák lombkoronájában istenek, szellemek laknak, ezért a ligetek, erdők legidősebb fái körül kultuszhelyek alakultak ki, a szent fák sérthetetlenek voltak.
Zeusz dodónai tölgyfái az isten hangját közvetítették. A nimfák, a görög mitológia természetistennői a ligetek, fák lakói voltak.
Egyes fák akár népekre is utalhatnak, a tölgy a germánok, a hárs a szlávok fája, Ady Endre az Ihar a tölgyek közt című versében a juharfát nevezte a magyarság fájának.
A képzőművészetekben Csontváry Kosztka Tivadar magányos cédrusa az egyik legismertebb faábrázolás. Csontváry a XIX-XX. század egyik legnagyobb festője volt, műveit átjárták a szimbólumok. Erről a festményéről ő maga így nyilatkozott:

 

Maganyos cedrus
"A Gondviselés nem pihent. Megfestette velem a libanoni cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt és pusztulással fenyegeti a világot. A magányos cédrus az Apokalipszis víziója."

 

 

Falevél

Zold ag


"Zöld ágra vergődik."


A falevél általában a termékenység, a növekedés, az újjáéledés jelképe. A zöld levél a reményre, megújulásra utal, az örökzöldeké az öröklétre.
Gyakran a hanyatlás, szomorúság, búcsú jelképe is.
Az antikvitás hagyományában a küméi Szibülla falevelekre írta jóslatait.
A babér-, borostyán- és tölgylevelekből font koszorú az istenség, a győzelem és a dicsőség jelképe volt.
A Távol-Keleten a boldogság, gazdagság és jólét szimbóluma.
Az Ószövetségben az örökzöld levél a boldog, az Isten törvényét követő ember jelképe.
A hervadt levél általában a pusztulás, enyészet, állhatatlanság jelképe.
A hulló levél a költészetben az elválás jelképe, gondoljunk csak a János vitézre: "Elváltak egymástól, mint ágtól a levél."
Gyakran a szerelmi varázslás szimbóluma. Litván szerelmi varázslat azt javasolja, hogy aki azt akarja, hogy a szeretője ne hagyja el, az írja fel három falevélre Jézus, Mária és a szeretője nevét, majd gyújtsa meg őket.
Magyarországon is használták szerelmi mágiához, ahogyan arra a népdal is utal:
"Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe,
Írja fel a falevélre,
Neki nincsen szeretője."

 

 

 

Babér

Baber

 

"Egyszer mindent elér az ember,

Azt is, mi most még messze cél.

Csak küzdj és áldozz, ne csüggedj el,
S győzelmed lesz a hősi babér."
(Bertolt Brecht)

 

A babér a mediterrán térségben honos örökzöld fa, és ahogyan fentebb említettük, az örökzöldek az örökkévalóság, a halhatatlanság kifejezői.
A kínai hagyomány szerint a Holdon növő babérfa alól gyűjti össze a holdbéli nyúl azokat a gyógyfüveket, amikből kivonja a halhatatlanság elixírjét.
A görög-római hagyományban Apollón/Apollo szent növénye, mert Erósz bosszújából az istenség olthatatlan szerelemre gyulladt Daphné nimfa iránt, aki szerelmese elől menekülve babérfává változott. Apollón örök szerelme jeléül választotta szent fájává a babért.
Apolló papjai babérkoszorút viseltek és babérlevéllel a vánkosuk alatt aludtak, hogy prófétai álmot lássanak.
A győzelemmel elért halhatatlanságot szimbolizálja, ezért kapnak babérkoszorút a versenyek győztesei, a költők és a bölcsek. Az így megkoszorúzottak különleges kapcsolatba kerülnek az istenekkel, akik átadják nekik a halhatatlanságot és a titkos tudást.
A keresztény szimbolikában a mártíromságot és a halhatatlanságot jelképezi.
Mivel Magyarországon nem honos, nálunk a nép életében kevéssé használt szimbólum, inkább a művészetekben és a heraldikában volt használatos.

 

 

 


Fűzfa

Fuzfa


"Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót."

(Radnóti Miklós)

 

A fűzfa a fűzfacsalád névadó nemzetsége, több száz fajból áll, és főként az északi féltekén honosak.
Talán az egyetlen fa, amit mindenki elsőre felismer, az a szomorúfűz. Lefelé hajló ágai miatt a gyász, a szomorúság jelképe. A református sírokon is ezt jelképezi.
A fűzfának vannak élettelibb jelentései is. Gyakran az igazság és őszinteség fájának tekintik, emellett az álmok, inspiráció, elbájolás fája. Rendkívül gyors növekedési képessége miatt jelképezheti a termékenységet, a nőiességet, az életerőt.
A költők fája, mivel Orpheusz, a görögök legtiszteltebb költője az ékesszólását a fűzfától szerezte. A fűzfapoéta a verseléshez nem értő költőket takarja.
Számos mágikus eljáráshoz felhasználták részeit. A hagyományok szerint erőt ad a gyógyításhoz, a termékenységhez, a szerelemhez, a fájdalomhoz. Érdekes tény, hogy a kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legeredményesebb orvossága.
Sokrétűségére utalnak népi neve is: Macskafűz, Elbájolás Fája, Boszorkány Aszpirin, Fehérfűz.
Állítólag alkalmas a boszorkányok távoltartására, a varázslatok és gonosz behatások elriasztására. A szlávok szerint mégis vigyázni kell vele, mert a fűzfa körül démonok laknak.
Kínában a női szépség, engedelmesség, lágyság jelképe.
Japánban a fűz a finomság, kecsesség, nyugalom, állandóság jelképe.
A középkori Európában az ékesszólást szimbolizálta.

 

 

 

 

Borostyán (Hedera Helix, régies nevén: repkény)

 

Borostyan

"A halhatatlanság fűzi borostyányát azoknak, akik arra méltók."
(Kármán József)

 

Nem fa, de életmódja miatt gyakran a fákhoz kapcsolódó növény, ezért itt szeretnénk róla pár szót ejteni.
Örökzöld kúszónövényként a halhatatlanság szimbóluma. Egyiptomban Ozirisznek szentelték, a görögök Dionüszosz szent növényének tartották. A görögök szerint a borostyánkoszorú távol tartja a részegséget.
A férfiasság, a mulatozás, baráti kötelékek, függőség jelképe.
A költőket kitüntető koszorúk alapanyaga volt.
A keresztény hagyományokban a szeretet, barátság jelképe, mivel gyakori a temetőkben, a halál és a halhatatlanság növénye is.
A növény fákra tekeredik, és bár tápanyagot nem von ki belőlük, esetleg a gyökértől, mégis hálátlanság és a halál jelképeként is szerepelt.
Kifejezte az elszántságot is, ma leginkább szerencsehozó szimbólumot látnak benne. A görögöknél a hűség jelképe is, ezért a régi görög papok egy köteg borostyánt adtak át az egybekelő párnak.

Folytatjuk

 

Utoljára frissítve: péntek, 23 január 2015 13:36