Áldott emlékű autósoktatóm mindig azzal biztatott, hogy a téli vezetés borzalmaiért kárpótolja a vezetőt az, hogy a lehullott levelek miatt legalább a KRESZ-táblák láthatóvá válnak (amíg hófúváskor el nem tünteti a hó - de ezt most tényleg csak zárójelben jegyzem meg).
Mióta felhívta a figyelmemet erre a tényre, igyekszem akkor is észrevenni olyasmiket, amiket korábban nem sikerült, amikor nem autóval vagyok.

Legutóbb egy konkrét emlékpark és a benne álló szobor került a látókörömbe.

A Sátoraljaújhely feletti Szár-hegyen található Magyar Kálvária emlékhely a trianoni békediktátummal elcsatolt országrészekre emlékezik.

Bár be kell valljam, nemcsak a köd, hanem az eső is és a szél, meg a hideg idő, így kis csapatunk kihagyta az esti vadászatot a hosszú hétvégén Zala egyik picinyke zsákfalujában, Valkonyán. A kis falu viszont csodákat rejt, olyanokat, amikről még nem is hallottunk addig, míg pár éve el nem keveredtünk barátunk révén, aki a közelben él, ebbe a kis faluba. Idén a rossz idő miatt nem ültem ki vele a lesre és nem boldogítottam azokkal a gondolataimmal, hogy az állatok már biztosan régóta megfigyelnek minket és kicsi, villogó szemeiket látom a bokrok között, de a történetünk azóta is szájról szájra jár és minden egyes találkozásunkkor előkerül, hogy én bizony még olyat is látni vélek, ami nincsen. Azért megjegyezném, hogy szerintem azok az állatok igenis figyelnek minket és sokkal jobban tudják, mit csinálunk, mint mi magunk a sötétben egy magaslesen ücsörögve.

Az ősz még gyakran tartogat kirándulásra való időt, a minap ezt kihasználva családommal Máriapócsra utaztunk. Hazánk számtalan kis ékszert rejt, és mi ezek közül most az egyik legismertebb görög katolikus kegyhelyet kerestük fel.