csütörtök, 17 október 2013 15:22

Néhány nap pihenés

Avagy egy német traktorgyár nyelvi rejtelmei

Néhány nappal ezelőtt felkerekedtünk egy kis csoporttal és elindultunk barátainkhoz Németországba. Pontosabban Bajorország, Allgäu nevezetű része felé vettük utunkat. Gyönyörű vidék, kedves emberek és már alig vártam, hogy viszontlássam barátaimat. Persze néhány program is akadt, amit teljesíteni kellett, mint például traktorgyár látogatás, mezítlábas parktúra, amiről úgy először nem igazán sejtettem, mi is lehet, aztán pedig egy nap Münchenben már csak a szűkebb baráti körrel. Elmondhatom, ez a pár nap is felejthetetlenné vált.

Azt sem tudom, hol kezdjem, de talán a legizgalmasabb és legidegsejtfalóbb tevékenység számomra a traktorgyár végigjárása volt. Persze most mindenki kérdezhetné, miért is volt ez olyan idegőrlő, hogy lényegében kiirtottam szürkeállományom egy kisebb részét. Először is, ami legfontosabb lehet, nem igazán értek az ilyen fiús „jujdeszeretünkszerelni” dolgokhoz. Egész jól bírom a német nyelvet, mondhatni sehogy sem lehet eladni, viszont ennyi hiányosságom még akad, hogy nem ismertem azokat a szavakat, amelyek egy traktor összeszereléséhez nélkülözhetetlenek, így elég érdekesre sikeredett a túra, mivel csoportunk egy része úgy vélte, hogy aki németül tud, az tud mindent és nem okozhat számára gondot semmi. Hát, mondjuk megoldottam a problémát, és amikor már tényleg semmit sem értettem abból, amit lelkes idegenvezetőnk magyarázott, aki amúgy valószínűleg az első tíz perc után érzékelte, hogy amit az elején mondtam, vagyis „ezeket a szavakat nemhogy németül, de még az anyanyelvemen sem ismerem”, az tényleg igaz. Nos, ő kitalálta, hogy vannak olyan tábláik, ahol ábrákkal mutatják, mi történik, valószínűleg már találkoztak néhány olyan szerencsétlennel, aki arra a sorsra jutott, hogy fordítsa, amit mondanak neki, szóval inkább odaállt a táblához és ott próbálta elmesélni, mi is történik ott. Volt olyan, hogy a fordítás csak ez lett: a bal oldaliak összeszerelik a kicsi dolgokat, amiket a jobb oldaliak a nagyokba beszerelnek. Automatizált kis sárga kocsikon suhantak a leendő traktor egyre nagyobb részei, melyekről a mai napig nem tudom, hogy mik is lehettek, csak azt, hogy lakkozták őket szép szürkére és volt 200-as méretű, amihez finn motort rendeltek és csak a szőlészetekben és kisebb földterületeken jó, míg a legnagyobb a 900-as, ami egy valóságos óriás. A számokat meg ne kérdezze senki, mire is használják, mit jelentenek, de ahogy elnéztem, talán azt, hogy milyen hosszú és mekkora motor kell bele, de hát néha már ott tartottam, hogy menten szükségem van egy igazán belevaló gépészmérnökre, aki ott le tudja nekem szépen fordítani azt, hogy mit is jelentenek azok a szavak, amiket a kedves idegenvezetőnk mond, de hát egy sem jött szembe, pedig annak is örültem volna, ha az ő gyönyörű anyanyelvén bajor tájszólásban próbál rávezetni a dolgokra.

trakigyar1

Igazság szerint a végére kezdtem még élvezni is a dolgot, hiszen akkor már kezdtem egészben látni a traktorokat és szinte megvilágosodtam, mik is voltak azok az apró dolgok, de a magyar nevüket meg ne kérdezze senki, mert a fogaskereken, csavarokon és a motoron kívül nem nagyon ismerek még magyarul sem semmit azokból, amiket ott mutogattak. Miután már vagy másfél órája bent voltunk a gyárban, lelkes kísérőnk megkérdezte, vajon mit csinálhatok én otthon…. mikor közöltem vele, hogy történész vagyok/leszek (ahhoz azért még el kell telnie jó pár évnek, hogy én ezt az elnevezést úgy igazán magaménak érezzem), szóval teljesen mást csinálok és olyan távol állok a gépészettől, mint Makó Jeruzsálemtől, de mondhattam volna stílusosan, hogy mint az Alpok a kínai nagy faltól, nos emberünk szemei igazán kikerekedtek és közölte, hogy nem tudja, mit csinálok, de az utóbbi időkben én voltam a legjobb tolmácsa…..szegény, valószínűleg csak annyit látott, hogy mindenki jól szórakozik, azért mondjuk próbáltam tényleg lefordítani, mit is mond, de hát őszintén szólva nem ment mindig és akkor inkább nagy derültség közepette közöltem mindenkivel, hogy teljesen mindegy, milyen nyelven mondja, úgysem értem és lefordítani sem tudom.

  Sajnos ezt a jól sikerült délutánt másképp nem sikerült dokumentálni, mivel mindenféle fénykép készítése tilos volt a gyár területén, így csak azoknak az emlékében élhetek majd, aki túl/átélték velem a traktorgyártás rejtelmeibe való bevezetést.

Utoljára frissítve: csütörtök, 06 március 2014 21:14