1. Még kisgyerek voltam, amikor egy iskolai kirándulás alkalmával ellátogattunk Lillafüredre. Meresztettem a szemeimet, de hiába, akkor sem véltem felfedezni… A tanító néni elmagyarázta, hogy nem működik a vízesés. Azt nem fejtette ki, hogy miért nem. Biztosan a fantáziánkra hagyta a dolgot. Úgy emlékszem, hogy én valami királylány és sárkány közötti elmélyült konfliktusnak tudtam be a dolgot.

Jó pár évvel később úgy hozta a sors, hogy Miskolcra kerültem középiskolába. Sosem látogattam el Lillafüredre, mert bennem összekapcsolódott a hely képe a romantikával és az andalgással, az összeboruló párokkal, akik egy-egy padon ülve, vagy csónakon a Hámorí-tó közepén szerelmet súgnak egymás fülébe. Én viszonylag kevéssé voltam romantikus alkat gimnáziumi éveim alatt. Állítólag azóta sem fejlődtem semmit ezen a téren…

2. A felsőoktatásban az volt az egyik legjobb dolog, hogy távoli lakhelyen élő emberekkel is megismerkedhettem. Néha országhatárainkon belüli csoporttársaim olybá tűntek, mintha egyenesen a Marsról jöttek volna. Gondolom az érzés kölcsönös volt… Sebaj, az, aki a „rokonlélek” kategóriába került, azt meghívtuk magunkhoz, s elvittük kirándulni. A lillafüredi vízesés ekkor sem működött. Sosem. A királylányos-sárkányos elméletem sutba került, mert állítólag a szárazság volt az ok.

3. Miskolci férfival ismerkedni több okból kifolyólag is pozitív élményekkel tarkíthatja életünket. Egyik közülük az, hogy bármikor ki lehet ruccanni Lillafüredre megnézni a látnivalókat. Harmincegy éves lovagom sem látta még soha a vízesést. Ekkor már éltem némi gyanúperrel. Kimentünk egy szép kora őszi estén. Suttogva kérdeztük egymástól, hogy „Szerinted működik?” és hallgatóztunk, hátha… A lovag megunta, és megkérdezte egy bácsitól, aki sajnálattal közölte, hogy tegnap még ment a vízesés, épp ma zárták el. Szárazság van. Nem hittem neki. Megbizonyosodni láttam a feltételezésemet, ami szerint a lillafüredi vízesés egyszerűen nem létezik. Fantazmagória. Kitaláció. Fikció. A lillafürediek találták ki, hogy még több turistát csalogassanak magukhoz. Ürügy, hogy a miskolciak jó levegőre menjenek. S okosan csinálták, a globális felmelegedés korában könnyen megmagyarázható az egész a szárazsággal.

4. Amikor egy notórius nagyotmondóval találkozunk, lehet-e jobbat tenni, minthogy magunk is elrugaszkodjunk a valóságtól? Sok megbeszélnivalónk volt, ezért megkérdezte, hol magyarázkodhatna. Mondtam neki, hogy menjünk Lillafüredre. S nézzük meg a vízesést. Akkor vagy Te őszinte, amikor esik a víz Lillafüreden, gondoltam szkeptikusan. Magabiztosan sétáltam lefelé a Palotaszálló mellett. És egyszer csak… meghallottam a magasról lezúduló víz hangját. Siettem… s lőn… Elém tárult a vízesés. Gyönyörű volt. A májusi hőségben a szél elkapta a száguldó vízcseppeket és ránk fújta, hadd hűsöljünk. Hihetetlen élmény volt. Készítettem pár fényképet, bizonyíték gyanánt.

Lillafüred1.JPG     Lillafüred2.JPG

Hogy kísérőm miket magyarázkodott, arra nem emlékszem, ugyanis bennem végig örömóda zengett, hiszen a jelek szerint a királylánynak mégis sikerült felülemelkednie a sárkányon…

Pillangók1.JPG