A kertet és a gyönyörű kastélykomplexumot, amely sajnos mára már nem csodálható meg, József nádor, Habsburg főherceg, a Habsburgok magyar ágának alapítója építtette az 1820-as években és még vannak olyan faóriások, amelyeket ő ültetett. Így láthatunk több mint 200 éves törökmogyorót, platánokat, japán akácot, hatalmas óriástuját és mocsári cédrust, de ha a szemközti erdőt figyeljük, egyszer csak egy 170 éves libanoni cédrus kukucskál ki a lombok közül, ami a legidősebb ilyen fafajta az országban.

Nem is sorolnám tovább a növényeket, hanem inkább az élményt osztanám meg, mit jelentett azokon a sétányokon megtenni az utat, amelyek régen a főhercegi család tagjainak szolgáltak árnyas útvonalként. A kastélyból mára semmi nem maradt egy főfalat nem számítva és a kápolnát, valamint a babaházat. Sajnos az 1950-es évek elején teljesen lebontották, majd a ’60-as években a maradékát is eltüntették a Pollack Mihály és Ybl Miklós tervezte épületeknek. Ahogy ott jártunk a sétányokon és néztük az üvegtáblákat, ahova a régen ott állt épületek körvonalait rajzolták, olvastuk a rövid történetét a kastélynak, meg kell mondjam, sokszor a könny szökött a szemembe és néha düh kapott el, hiszen ezek az épületek Nyugat-Európában ma súlyos összegekért látogathatóak és mi azokra csodálkozunk rá, azoknak a képeit mutogatjuk mindenkinek, merre jártunk, miközben nekünk is volt olyan, és 60 éve még láthatták is az emberek. Választ nem kaphatok a miértre, csak értetlenül állhatok a parkban, ahol még a tavon álló hattyúháznak is csak hűlt helyét találjuk egy táblával a tó partján.

Aztán ahogy haladtunk tovább rácsodálkozhattam a fákra, melyek már az 1848-as szabadságharc idejében is ott álltak, ahonnan ma szemlélik az embereket, és ha arra gondoltunk, mi minden történt azóta a magyar történelemben, ha beszélni tudnának, sok mindenről mesélhetnének.
Emellett pedig ma már ugyan nem a hercegi gyerekek mini állatkertjét láthatjuk, viszont így nyáron fantasztikus élményt jelent a szentjánosbogarak rajzása, amit csoportokban követhetünk a park területén. A pálmaház csak képzeletünkben jelenhet meg, viszont az a rész, ami a korban is nagy feltűnést keltett, a park Alpinétumnak nevezett része az 1880-as évekből, ahol a Kárpátokból származó növényzettel találkozhatunk, most is fantasztikus élményt jelent, az 1902-ben épített Csörgedező, ami feltehetően a Duna kanyarulatait követő épített medence a Kneipp-féle sétához és még sorolhatnánk a csodás élményeket a még torzójában is csodás kertnek.

Ha arra tévednek kedves Olvasóink, ne csak vonatozzanak, a lombok mögött egy sokkal csodásabb élmény és történelmünk emlékei várják!

Információkat az arborétumról itt találhatnak:
http://www.alcsuti-arboretum.hu/index.php?cmd=text_boxes&variable=alcsuti_arboretum

Rószegh Lili