Felértünk, aminek én már nagyon örültem, hiszen úgy véltem, ott már semmi gond nem lehet, csak ne nézzek lefelé, hanem el a messzi távolba, hisz onnan látható a Bodeni-tó is. A kilátás valóban gyönyörű, számomra szó szerint néha lélegzetelállító volt, mivel a bajor gyerekek élvezettel rohangáltak és ugráltak a járdán, ami a felfüggesztésnek köszönhetően elkezdett mozogni. Mi azonban hősiesen lépdeltünk tovább. Megmásztuk a kilátó tornyot, és amikor már úgy éreztem, indulhatunk is lefelé és kezdtem kissé ünnepelni saját hősiességemet, akkor találtunk rá a gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek szánt útvonalra, ami különböző akadályokkal volt teli és egy idő után már nem falécek voltak a lábunk alatt, hanem maga a háló… Gondolhatja mindenki, milyen érzéseket váltott ki ez belőlem, de a visszaút hosszadalmasabb lett volna és ha mögöttünk lépdel hős Lovagunk, akkor mégsem mondhatjuk azt, hogy mi inkább elaraszolgatnánk a hálót szorongatva a kiindulópontig és majd valahogy a lifttel, esetleg a lépcsőn lekeveredünk onnan. Egy harmincas évei elején járó 21. századi nőnek márpedig ez nem lehet akadály!
Dehogynem, viszont megnyugtatott az, hogy a hátam mögött egy életéért könyörgő német anyuka szólongatja férjét és gyermekeit, szintén a hálóba kapaszkodva, hogy segítsenek már rajta, különben ő itt fog meghalni. Ezek után felülkerekedett bennem az elszántság, hogyha már eddig eljutottam, lényegében látom az út végét, ahol egyik kedves barátom már egyre bíztatott és persze készített rólam elég mókás képeket, amikkel majd évtizedek múlva is szórakoztathatjuk egymást.
Az élmény viszont fantasztikus! Mikor az ember már újra szilárd talajt érez a lába alatt – a többieknek fent is végig ilyen élményben volt részük, én csak utólag kezdtem igazán értékelni. Az erdőben pedig egy újabb útvonalat találtunk. Ott ugyanis meghagyták azt az aljnövényzetet, ami elvileg lenne, ha nem művelgetnék az emberek – akár „őserdőnek” is mondhatnánk. Szóval itt mászkáltunk még egy ideig és tényleg hihetetlen élményt jelentett. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ahol egy ilyen lombkoronaparkot talál – Magyarországon is van már ilyen –, ott feltétlenül álljon meg, főleg, ha még gyermekek is utaznak vele, mert garantáltan hatalmas élményt jelent majd kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Rószegh Lili
