Az emberiség hitvilágában mindenhol megtaláljuk tehát az erdőt, de nem csak ott. Gondoljunk meséinkre, csodás és rémisztő történeteinkre. Nagy részük szintén egy erdőben játszódik, hisz Piroska is az erdőn keresztül ment nagymamájához, Hófehérke az erdőbe menekült a gonosz királynő elől, de egy erdőben éldegél a vasorrú bába is gyönyörű és csábító mézeskalács házikójában. A régi mesék mellett pedig az újak is fákhoz, erdőkhöz, virágokhoz kötődnek, hisz a mi meséink főszereplői is fák, virágok, erdők őrei és lakói. Szüvellő, a tó tündére hatalmas fűzfában lakik, testvére, Illangó pedig a gesztenyefák őrzője, a jó öreg Balambér pedig a papkerti barackfákra vigyáz immár évszázadok óta.

Vigyázzunk tehát erdőinkre és ne csak azért, mert szeretnénk még néhány évszázadig oxigénhez jutni, esetleg eszünkbe jut, hogy talán még az ott élő állatok szempontjából sem utolsó dolog otthonuk fenntartása. Azért is vigyázzunk rá, mivel gyermekeink számára ott élnek azok a mesebeli alakok, akik a képzelet révén egy csodás világot teremtenek nemcsak nekik, hanem még nekünk, felnőtteknek is. Mi lesz akkor, ha eljut a világ odáig, amikor Hófehérke csodás történetét mesélve, a leendő kis királylányok azt kérdezik majd, mit jelent az, hogy ő a törpékkel az erdőben találkozott és hol él a vasorrú bába, mert nem értik majd azt, mit jelent a szó: erdő. Gondoljunk erre is és szeressük hatalmas, erős társainkat, akik évszázadokon át oltalmat adnak nekünk és figyelnek minket, pedig tudják, az ember egy pillanat alatt elveheti tőlük azt, ami a legfontosabb, az életük.

Rószegh Lili