De tényleg így van? Vajon igaz az a történet, miszerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült sokácok egyszer csak megelégelték a török elnyomást, és elhatározták, hogy fellépnek ellene? Van valamennyi valóságalapja annak az elterjedt mondásnak, hogy a lakosság rémisztő álarcokba öltözve, kereplőkkel és kürtökkel hatalmas zajt csapva, az éj sötétsége alatt csónakokkal megindult a Dunán, hogy elűzze a törököt Mohácsról? És ez sikerült is nekik? Sajnos ez csak legenda.
Tény az, hogy a busójárás hagyománya a sokácokhoz kötődik, korábbi hazájukból hozott télbúcsúztató ünnepségük pedig Mohácson nyerte el azt a formáját, amit mi manapság ismerhetünk. Viszont az biztos, hogy nem a sokácok voltak azok, akik kiűzték a törököket Mohácsról. Hogy miért nem? Pusztán azért, mert ez a népcsoport csak a török kiűzése után jelent meg nagyobb számban az említett környéken.
A busójárásról az első írott adatok a 18. század végéről vannak, vagyis több mint 100 évvel később keletkeztek, mint ahogy az utolsó török katona elhagyta Magyarországot.
De hogyan is zajlik le a busójárás? Kik is azok a busók és a jankelék?
Az ünnepség kisfarsang napjától húshagyókeddig tart. A többi népszokáshoz hasonlóan a busójárás is átalakult egy kicsit. Mivel idegenforgalmi látnivaló lett, így sokkal nagyobb hangsúlyt kap a látvány, mint maga az eredeti hagyomány, ennek megfelelően minden évben újabb és újabb kísérőprogrammal rukkolnak elő a szervezők. Napközben különböző kiállításokat, nemzetiségi néptánccsoportok fellépését nézhetjük meg, vásárolgathatunk a kézműves vásáron, este bálba mehetünk.
Ha valaki a busójárásra gondol, nagy valószínűséggel az első kép, ami bevillan neki, az a sok, fűzfából faragott maszkot viselő alak, akik szőrével kifordított birkabundát, fehér vászongatyát, bocskort vagy csizmát viselnek, kezükben kereplőt vagy kolompot ráznak, esetleg kürtöt fújnak. Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy ezek a busók. A jankelék pedig az ő kísérőik, akiknek az a feladata, hogy megakadályozzák a közönséget abban, hogy a busók közelébe férjenek. Erre a célra egy rongyokkal vagy fűrészporral töltött zsákot használnak, azzal ütögélik az útjukba kerülő embereket. Rajtuk kívül még találkozhatunk lefátyolozott arcú nőkkel, illetve karneváli öltözetbe bújt alakokkal - a maskarákkal.
A busójárás fő látványosságára farsangvasárnap kerül sor: ezen a napon a rengeteg busó, jankele és maskara végigvonul a főutcán, majd a főtérre érve szabad farsangolásba kezd. A Duna-parton és a környező utcákban is folyik a mulatság. Időnként hatalmas dörejt keltve megszólal az elöltöltős busóágyú is, növelve az amúgy sem csekély, kereplők, kürtök, rikkantások által keltett zajt. A hatalmas ricsajnak az a szerepe, hogy elűzzék vele, na nem a törököt, hanem a hideget, a telet. Amikor leszáll az este, a főtéren meggyújtják a hatalmas máglyát, táncolnak és mulatoznak. A mohácsiak azonban kedden is ünnepelnek. Ezen a napon a főtéren ismét felállított máglyán elégetik a telet jelképező koporsót, így vesznek búcsút a téltől, és köszöntik a tavaszt.
Valószínű, hogy a busójárást nem ismerik annyian a világban, mint mondjuk a velencei vagy a riói karnevált, mégis míg az utóbbi kettő nem került fel az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, addig a mohácsi népszokás igen. Azért ez elég nagy elismerés!
Emlékszem, amikor középiskolás voltam, volt egy mohácsi osztálytársam. Egyik évben meghívott hozzájuk, hogy nézzem meg a busójárást, mondván milyen baranyai az, aki egyszer sem látta ezt a fantasztikus eseményt. Elmentem. Tudom, sokan felhördülnek most, de én akkor is bevallom, hogy a busójárás engem nem igazán ragadott magával. Mentségemre legyen mondva, hogy két évtized távlatából mindössze pár dolog maradt meg az emlékezetemben a busójárásról: a hideg, a hatalmas zaj és a jankelék ütlegelése. Aki azt hiszi, hogy egy fűrészporral töltött zsákkal vagy harisnyával nem lehet nagyot ütni, az téved! Amikor harmadszorra kaptam ütést a fejemre, zúgni kezdett a fülem. Kijelentettem osztálytársamnak, hogy elegem van, menjünk inkább vissza a jó meleg lakásba és kártyázzunk. Az valahogy biztonságosabb programnak tűnt.
A fényképekért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki Bubreg Krisztinának, illetve a mohácsi búsójárás hivatalos honlapjának, a www.mohacsibusojaras.hu címen elérhető weboldalnak.
Németh Nikol