Van egy kedves ismerősöm, aki nemzetközi fuvarozással foglalkozik. Kamionsofőr. Távoli vidékek barangolója, már hosszú évek-évtizedek óta. Családjától messze keleti földeket ró. Közben gyerekei is felnőttek, és kicsit idegen lett szerettei körében. Saját bevallása szerint egyetlen lény örül neki őszintén, amikor hazaér. A kutyája. - Kuplung. Mert hogyan másként is hívhatnák egy kamionos kutyáját? Ő már a második Kuplung. Az elsőt még gyerekfejjel kapta. Ez is német juhász, mint az előző volt. Sajnos már igencsak öregecske.
Gazdája néha meglátogat, amikor itthon van. Ilyenkor egy kávé mellett beszélgetünk kicsit. "Hát persze!" - néz rám, mintha valami baromságot kérdeztem volna azzal, hogy a következő kutyája is német juhász lesz-e. "Még szép. És az is Kuplung lesz. Ő lesz a harmadik a sorban. Hamarosan elhozom, hogy megtanulja Második Kuplungtól azt, amit ő Első Kuplungtól tanult meg. Szerintem ő már életem végéig el fog kísérni." Beleszív a cigijébe, majd sóhajtva fújja ki a füstöt. "Három kutyányit fog kitartani az életem. Hát nem érdekes?"
Ráadásul a három kutya mintha egy és ugyanaz lenne...
S Te?
Neked hány kutyát adott a Sors, hogy elkísérjenek az életnek nevezett utadon?