Hazaérve nekiláttam az aszalt mangós túrós süteménynek, ami a szórt túrós sütik tipikus változata, a receptre én is úgy bukkantam, tehát nem kell valami extrára gondolni. A különösebb események akkor következnek be, amikor már a „lassan bekerül a sütőbe" fázishoz közeledünk. A mértékegységek már általános iskola első osztályában gondot okoztak, ezért nálam a sütés általában úgy szemre működik, csak először tartjuk be az előírásokat. Most betartottuk, bár nem teljesen, mivel először inkább csak egy fél adaggal kísérleteztem, amit az egyik korábbi írásomban már említett Múzsa majd megkóstolhat.
Már akkor látszott, hogy gond lesz, amikor beletöltögettem mindent a sütőformába és láttam, hogy a mennyiségek miatt már a forma széléig csordulnak, de hát majd csak összemegy ez, amikor sül. Tényleg nem folyt ki, csak fröcskölt, kicsit csöpögött, de benne maradt. Süssük jó barnára, azzal nem lesz gond és így szépen elkészült. Ilyenkor aggódó tekintetekkel lehet követni az eseményeket és reménykedni, hogy nem egy kitörni készülő Vezúvot alkottunk meg. Természetesen utána a konyhapulton jól össze is esett és mivel első próbálkozás, hát azért az alja sem úgy nézett ki, ahogy elterveztem. Megkóstolja a modern konyhatündér, nehogy már baja legyen annak, akiről bár tudja, hogy a legtöbb sütit a legnagyobb lelkesedéssel tudja megenni, na de mégis, azért ha annyira szörnyű, akkor inkább ő ne is lássa. De ehetőnek tűnik, sőt, attól a mangótól egész édes. Kívül csúnya, belül se szép, de az íze egész jó, tehát a szokásos eredmény született.

A főpróba: ez nem akkor van, amikor a konyhatündér megkóstolja. Ez az esemény akkor következik be, amikor az a bizonyos illető (Múzsa, Jókirályfi, vagy bármilyen más elnevezés, amit a kedves Olvasó mondogatni szokott) megpillantja és látom a szemén, hogy „ezmármegintfuránnézki", de azért kér belőle. A nyugalom pedig abban a pillanatban szállja meg az alkalmi cukrászt, amikor azt hallja, hogy „eznagyonjólett". Így annak ellenére, hogy tudjuk, nem szép, fura formájú, de az íze jó lett és megkapjuk a lelkesítő végszót: a jövő héten is lehet ilyet sütni.

A recept pedig itt olvasható, és ahogy mondtam, én is úgy találtam valahol, ezért minden bizonnyal ismerős lesz azoknak, akik végigpásztázzák szemeikkel:
A süti 3 részből áll: amit szórni kell (liszt, cukor, sütőpor), a köztes rész (túró, citrom reszelt héja és valamilyen aszalék vagy csoki, bármi, jelen esetben mangó – tudom ajánlani, hihetetlenül finom, annak, aki szereti), a harmadik pedig a folyékony állag (olvasztott vaj, tej, vaníliás cukor és tojás). Mindegyik részt külön összekeverjük. Először a kivajazott formába beleszórjuk a lisztes rész felét, aztán rá a túróst, újra a lisztes maradékát és nyakon öntjük a vajas-tojásos-tejes dologgal.

Mennyiségek (ugye ez az, ami nálam problémás, de azért próbálom betartani, hála az égnek mérlegem akad): 25 dkg túró, 13 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 tojás, 2 dl tej, 5 dkg vaj (ebből a vajból kentem ki a sütőformát is), elvileg 10 dkg aszalék (ezt én nem néztem, mert szeretem, ha sok van benne) és egy citrom reszelt héja.

Jó sütögetést és kóstolgatást!