Rég nem írtam, nagyon rég, de majd elmesélem, miért is, most viszont visszatérve, szokásomhoz híven nem csak rövid történeteket és kirándulásokat osztok meg kedves Olvasóinkkal, hanem amit épp a konyhában készítettem. Nos, szerintem mindenki ismeri és mindenkinek van egy egyéni receptje. Édesanyámnak is van, drága nagymamámnak is volt és van, amit én csinálok és ez utóbbi inkább a gyorsaságra hajt, nem mintha a másik kettő olyan sok időt venne igénybe.
Ősz van és a nyár mellett ez az az időszak, amikor a legtöbb gyümölcsöt találhatjuk a kertben – már akinek van kertje, a többiek pedig a piacon vagy bárhol máshol. Nekünk épp rengeteg körte, szilva és barack, meg persze szőlő érik a kertünkben, így mindből szedtem egy kicsit és már készült is a finom leves, ami aztán hidegen az igazi, de mi langyosan is szeretjük és még télen is eszünk, hogyha akad valami befőtt vagy a fagyasztóba eltett gyümölcs, márpedig falun az mindig akad.
Tehát fogtam 5 szép őszibarackot, nem túl nagyokat, olyan közepeseket, 2 szép körtét és egy kisebb fürt piros szőlőt, szép nagy szemekkel, jó édeset, hogy valami szín is legyen benne. Megpucolni, összevágni, leszedni a szemeket, szóval semmi különleges konyhai fogás, majd fogtam egy láboskát, amiben ezek kényelmesen elfértek és öntöttem rá kb. másfél liter vizet, adtam hozzá fahéjat – lehet por, én most ezt tettem, mert ez volt itthon éppen, de van, hogy rúdban rakom bele. Egy kis szegfűszeg is elfér még mellé és én most nem cukrot, hanem folyékony édesítőt tettem hozzá egy nagyon keveset és nagyjából fél órát főztem. Megvártam amíg kihűlt és egy fél tasak hidegen elkészíthető vaníliás pudingot 3,5-4 dl tejjel kikevertem, majd hozzáöntöttem. Édesanyám tejfölös, lisztes habarást csinál, de én inkább ezt választom.
Mára ez lett a vacsora, és ahogy nézem, egész jól sikerülhetett, mert egész szépen fogy belőle.
Rószegh Lili
